Az alázatosság és az Úr félelmének bére a gazdagság, tisztesség és az élet. Péld 22,4

Szeretett Testvéreim!

Ezt az igét olvasva két, kicsit megbotránkoztató dolgon gondolkoztam el. Az első, hogy igaznak tudom-e vallani ezt az igét? Tudok-e határozottan kiállni mellette, hogy ez napjainkban is érvényes, tapasztaltam-e már az életemben?

Mert ha visszaemlékszem gyermekkorom óta arra neveltek, hogy akaratomat igyekezzek erővel érvényesíteni, kapjak az alkalmon, ha valamihez hozzájuthatok anélkül, hogy megdolgoztam volna érte, és ne bízzak senkiben, nem kell senkinek sem tudni az én dolgaimról, a rólam kialakított képet hazugságokkal alakíthatom.

Nagyon bántott, kész sérülés volt az életemben, hogy én is éreztem, a világ sajnos valóban így működik, és úgy tűnik, ez kell a túléléshez, és azok érvényesülnek a világban, akik nem Isten keskeny útján járnak. Hogyan beszéljek akkor arról, hogy ez az ige milyen igaz?

A másik gondolatom, ami nagyon zavart, hogy akkor most miért jár az ember az Isten útján? Mert olyannak tűnt ez az ige, mint egy reklám. Egy fényes, villogó hirdetés Isten útja mellett: erre haladj, s az életed telve lesz pénzzel, egészséggel, dicsőséggel.

Ezért vagyok én, ezért vagyunk keresztények? Ezért választod az erkölcsös döntést és utat, mert jutalmat ígértek? Azért választjuk a lelkészi hivatást, mert abban „van pénz”? A tanítói, hitoktatói állást, mert abban van tekintély? Ha így van, akkor nem lehet-e megvádolni minket önzéssel, haszonelvűséggel?

„A keresztény is ugyanolyan, mint a többi, önző, haszonelvű, azért teszik a jót, mert jutalmat várnak.” Hallottam már ezeket a bíráló szavakat is a keresztényekre nézve.

Az emberben van önzés és bűnösök vagyunk. De a hangsúly ott nagyon eltolódott, ha azért teszek jót a testvéremmel vagy ellenségemmel, azért hozok áldozatokat, mert a mennyben vagy a földön majd megkapom a jutalmam.

A keresztény ember első számú motivációja: a hála. Hála a felé az Isten felé, aki annyira szeretett minket, hogy feladott mindent, megalázta magát és közénk jött a porba. Hála a felé a Jézus felé, aki nem sajnálta az életét és kész volt szenvedni értünk, miközben az kínozta és az ölte meg, akit ennyire szeretett.

Azért járom az Isten útját, mert szeretem őt. Viszonozni akarom, amit tőle kaptam. A keresztény ember motivációja: a szeretet.

Akkor megállja-e a helyét ez az ige a mai világban? Gazdagság, tisztesség és élet. Isten sokkal többet tud adni, mint amit mi el tudunk képzelni ezekről a fogalmakról. Olyan gazdaggá képes téged tenni, hogy ha úgy fordul az életed, és anyagilag, a világ szerint semmid sincsen és szegény is vagy, gazdag vagy, mert Istenben mindened megvan, mindent megkaptál Jézus Krisztus által.

Ha látják, hogy a keskeny úton jársz és Krisztust követed nagy valószínűséggel lesznek olyanok, akik bolondnak tartanak, de sokan lesznek, akik tisztelni fognak, mert látják benned Őt.

Hosszú életünk pedig lehet itt a földön, az egészség nagyon fontos, de Isten ennél sokkal nagyobbat ad: örök életet. így elmondhatom, hogy ez az ige, még annál is igazabb, mint ahogyan mi azt fel tudnánk fogni.

Ámen