Textus: Péld 21,9

Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.

Szeretett Testvéreim!

A Biblia egyik olyan igéje hangzott most el, amellyel a feministákat meglehetősen könnyen lehetne távozásra bírni, s a hímsoviniszták sopánkodásainak is gyakori idézetévé válhatna.

Ám mielőtt a hölgyek elmenekülnének, mint a férfiak a tévé elől, amikor elhangzik egy bizonyos reklámban a Csók és Szerelem 104. része, szögezzük le, hogy semmiféle sopánkodás vagy panasz nincs ebben az igeversben, nem szól az asszonytárs ellen, s nem is viseli a szenvedő férfi sorsát a szívén, nem kocsmapulti ars poetica, nem a házasság viszontagságairól szól, sőt még csak általánosan a férfi-nő kapcsolat nehézségeiről sem.

De ha nem ezekről, akkor mégis miről szól ez az ige? Ha megnézzük a környező igéket, akkor arról olvasunk, hogy bár az ember helyesnek gondolja mindazt, amit véghezvisz, de az Úr az, aki megvizsgálja a szíveket. Olvasunk arról, hogy mi az, ami bűnre visz és mi az, ami megbecsülésre.

Azt, aki a törvény szerint él az Úr inkább becsüli, mint aki áldozatokkal próbálja meg vétkeit leplezni. Olvasunk arról, hogy mi az, ami az embert bűnbe csábítja: a kevélység.

A rossz útra lépve pedig egyre nehezebb ellenállni a bűn csábításainak, hisz könnyű hazugsággal kincset szerezni, könnyű csak a magunk hasznát nézni, és nehéz a halálos csapdát észre venni, hisz az embert helyesnek gondolja mindazt, amit véghezvisz.

De figyelmeztet is az ige, hogy bizony meglátszik, hogy ki a bűnös, mert annak az útja bizony tekervényes, azaz finoman szólva is gyanús, míg annak, aki tiszta eljárása egyenes.  S mindezek után hangzik csak el az az ige, hogy: Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.

S bizony első hallásra talán megrökönyödve nézünk magunk elé, hogy mégis, hogy jön mindez az igazról és a bűnösről szóló tanításhoz? Ugye ilyenkor jelenik meg a jobb vállunkon a „kis-teológus exegéta” és súgja a fülünkbe, hogy biztos csak egy betoldásról van szó.

Azonban az Igét tovább olvasva, folytatódik az igaz és a bűnös különbségéről szóló tanítás, sőt nem akarom elprédikálni a holnapi igeszakaszt, de szintén az igazzal és bűnössel kapcsolatban abban is megjelenik az a gondolat, hogy: Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.

De, ha ennyire fontos ez a tanítás, hogy többször is megismétli az ige, mégis mit jelent? Hasonlót ahhoz, mint amit mi magyarok azzal szoktunk kifejezni, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, vagy azzal, hogy: ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Hasonló, de sokkal gazdagabb a jelentése.

Mert azt jelenti, hogy becsüld meg azt, amit az Isten ad neked, amivel megajándékoz, és élj azzal boldogan, még ha szűkös is, és ne kívánj magadnak olyat, amit nem ad, ne szerezd azt meg, mert hiába lesz a tiéd, nem fogod igazán élvezni soha. Hiszen, mit ér egy szép palota, ha benne nem egy királylány vár, hanem egy házisárkány.

Mert kívánhatunk mi magunknak bármit, sőt akár el is érhetjük azokat, azonban nem mindegy, hogy milyen úton. Nem mindegy, hogy olyan úton érjük el, amely az Istennek tetsző élettel van kikövezve, vagy olyannal, amely tele van ármánnyal, csalással és mások letiprásával. Jobb az alázattal megélt kevés, mint a bűnből szerzett sok.

De az ige pozitív olvasata arra is bíztat, hogy kevesebbet se fogadjunk el, mint amit az Isten ad. Nem kell nekünk a pince sötét homályát választanunk, ha a háztetőről bámulhatjuk a csillagokat is! Ne érjük be kevesebbel, mint amit Isten ránk bízott, és igenis cselekedjük meg érte, mindazt, ami tőlünk telik.

Ne féljünk, még ha alkalmatlannak érezzük is magunkat, mert a hiányosságainkat majd ő kipótolja.

S legyünk most akár a zsémbességel megtelt házban, akár a dohos pincében, az ige arra bíztat, hogy merjük vállalni a tető sarkát az Úristenért, az Úristennel! Úgyhogy gyertek Testvéreim , és költözzünk a tetőre! Legyen így.

Ámen!