Reggeli áhítat - Hevesi Ágnes

04_reggeli_a_hitat_3.png

„ A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.”

Példabeszédek 26:22

Egy közkedvelt és sokat idézett latin mondás azt mondja, hogy a „szó elszáll, az írás pedig megmarad”. Pedig, ha jobban belegondolunk, akkor ez nem teljesen fedi a valóságot. Bizonyára találkoztunk már olyan emberekkel, vagy talán épp velünk történt meg, hogy mély sebet okozott egy réges-régen mondott mondat vagy akár csak egy szó is.

És képesek évekig emlegetni, őrizgetni és meg nem bocsátani ezeket a szavakat. Ha innen nézzük, akkor talán nem is száll el könnyen egy kimondott szó. De ha ilyen ereje van egy kimondott szónak, legyen az akár kedves vagy egy rossz szó, melyet nem is gondoltunk komolyan? Akkor milyen ereje van a rágalmazó szavaknak?

Mert valljuk be őszintén, hogy senki nem szereti, ha szembesítik a bűneivel, vagy kritizálják, még akkor sem, ha igazak, mert olyan rosszul érintenek bennünket. Hát még az olyanok, amelyeket el sem követtünk, még azok mennyire tudnak fájni? Amikor igazságtalanul vádolnak bennünket, talán az tud a legjobban fájni nekünk.

Az igét olvasva eszembe jutott egy nagyon tanulságos történet, amikor Szókratészhez odafut egy ember, hogy valami hírt vigyen neki egy másik emberről (magyarul pletykálni akar).

S mielőtt neki kezdene az új hír továbbadásának, Szókratész azt mondja neki, hogy mielőtt megszólalna, ki kell állnia a hármas szűrő próbáját., az első az Igazság szűrője, hogy „Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az igaz?”. Nem, felelte az ember.

A második a Minőség szűrője, hogy „Amit mondani akarsz a másikról, az jó hír-e?”. Nem éppen. A harmadik szűrő pedig a Hasznosság szűrője, hogy „Az, amit mondani akarsz, az nekem vagy a másiknak hasznára van-e?” Nem hinném, felelte az ember.

Mire csak annyit mondott Szókratész: Ha nem tudod, hogy  egyáltalán igaz-e a, ráadásul sem nem jó hír, sem nem hasznos, akkor miért akarná bárki is hallani? Ez ember megszégyenülve ment el.

Lehet, hogy ez csak egy történet, de ez az ige, amit felolvastam, hogy „a rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe” nagyon is igazak, s nekünk szólnak.

Mert nem használjuk a hármas szűrőt. Sajnos rengeteg olyan helyzet van, amikor nem is tudjuk, hogy mennyire megbántottuk azt a másikat a szavainkkal, mert mi igazán „nem is úgy értettük” meg mi „nem is mondtuk komolyan”- szoktunk védekezni hasonló mondatokkal.

 De kedves testvéreim, olyan szolgálatokra lettünk elhívva, ahol állandóan vigyáznunk kell a szavainkra, mert emberek vannak ránk bízva. Akár tanítóként, hitoktatóként, hogy hogyan fogom megszólítani azt a gyengébb tanulót vagy rosszalkodó gyereket, aki állandóan mással foglalkozik?

Mert nem mindegy, hogy szavaink őt motiválni, ösztönözni fogják, vagy már iskolás korában haszontalannak és éréktelennek fogja érezni magát, azért mert egyszer vagy többször azt mondtuk neki, hogy „te ezt úgy sem tudod”.

Nem mindegy lelkészként, hogyan fogom megszólítani az embereket, főleg azokat, akik több türelmet és odafigyelést igényelnek. Hogyan fogok bátorítani vagy vigasztalni? Vagy hogyan fogom szeretettel elmondani az őszintét előítéletek és rágalmak nélkül?

Hogy szavaim Krisztushoz szeretik-e majd a másik embert, vagy éppen én és az én rágalmazó szavaim lesznek majd a szakadékok. Lehet azt mondani most, hogy ez még odébb van, és hogy most ez nem vonatkozik ránk.

De igen is ránk vonatkozik, ez mindig aktuális, s lehet, hogy most ez az egyetem az Istentől rendelt tanulópálya, ahol kicsibe elkezdhetjük, mert többé kevésbé jól ismerjük egymást, s talán épp ezért itt kellene elkezdeni és megtanulni az igének engedelmeskedni.

Kezdjünk el még ma áldássá lenni mások számára, hogy szavainkból ne rágalom, hanem szeretet áradjon.

Ámen!

Címkék: reggeli ahitat