Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.

Prédikáció (Jn. 14, 12-14)

Kedves gyülekezet!

Legutóbb amikor itt álltam előttetek és reggeli áhítatot tartottam, akkor egy születése óta sánta férfiről beszéltem, akit a templom Ékes-kapujába minden nap az imádkozás idejére felvittek, és akit az apostolok észrevettek, odaléptek hozzá és meggyógyították Krisztus nevében.

És akkor, lehet vannak, akik emlékeznek, pontosan az előbb felolvasott igével, a mai igével, fejeztem be az áhítatot.

Abban a részben a tanítványok gyógyítottak, csodát tettek. De Jézus tetteit nem szabad csupán csodákra korlátozni, hanem a csodák és gyógyítások mellett még lelkigondozott, tanított, prédikált és talán lehetne még árnyalni tetteit.

És ha veszük a tanítványok, apostolok munkásságát, akkor végsősoron ők is ezt tették. Az apostolok cselekedeteiben gyakran olvasunk erről, hogy a tanítványok beszélnek Jézusról, prédikálnak, bizonyságot tesznek, gyógyítanak, és ahogy olvassuk az aktában sok csoda és jel történik általuk.

Ezek szerint valóban igaz lett Jézus Krisztus ígérete. A tanítványok azokat a cselekedeteket, amelyeket Jézus tett, ők is megtették. „Sőt még nagyobbakat”, mert nagyobb tömegeket tudtak megszólítani és még több emberhez jutottak el, mert ők már nem csak a zsidók között, hanem a pogányok között is működhettek.

Mondhatjuk tehát, hogy ha valamit kértek a tanítványok Jézus nevében, azt Jézus megtette, hogy utána dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 

Ez mind szép és jó, de kérdezhetnénk a Heidelbergi Káté gondolatmenete alapján, jó református módjára, hogy „mi hasznom nekem ebből”? Mi ennek az igének a mai hatása? Jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy akkor most mi is képesek vagyunk csodákat tenni? Nagyobb csodákat, mint Jézus?

Azt nem biztos, de amint mondtam Jézus munkássága nem korlátozódott a csodákra. Annyi viszont bizonyos, hogy ma is nagy tömegekhez szólhatunk életünk során, talán nagyobb tömegekhez, mint akkor Jézus. Ez a feladatunk. Akár lelkészként, akár tanárként, akár tanítóként.

Tudunk nevelni keresztyén szellemben, tudunk beszélni az örömhírről, a bűnbocsánatról, a szeretetről, a jóságról, a hűségről akár.  Talán nem tudunk testet gyógyítani, de lelket Jézus Krisztus által igen. És a lélek megmenekülése sokkal fontosabb, mint a test megmenekülése. 

„Aki hisz énbennem azokat a cselekedeteket megteszi, amelyeket Én tettem … sőt nagyobbakat is …”, majd folytatja: „és amit kértek az én nevemben megteszem”. Jézus nevében kérni nem annyit jelent, hogy az ima végére odabiggyesztjük az ő nevét.

A Jézus nevében való kérés azt jelenti, hogy az Ő gondolatai és akarata szerint kérünk. Micsoda? Akkor hol marad a szabad akarat? Kérhetünk mi bármit, Jézus csak azt fogja teljesíteni, ami az Ő akarata szerint és az ő gondolatai szerint van? Ezt a kérdést szeretném nyitva hagyni.

Befejezésként pedig Gyökössy Endre egyik könyvéből szeretnék egy gondolatot felolvasni, amely válaszul szolgálhat a kérdéseinkre: „Isten akaratára csak az az ember tudja ráhangolni a maga akaratát, akinek van akarata. Hangverseny előtt a koncertmester megadja az alaphangot.

De akinek nincs hangszere, annak hiába adja meg. Hogy akaratunk legyen, arra nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Adja Isten, hogy jól tudjunk élni az ő ígéreteivel. 

Ámen!