Van négy kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak: nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.  Nem hatalmas a mormoták népe, mégis sziklák közt építenek házat. Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan. Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban.

Példabeszédek 30,24-28

Mikor ezeket a verseket olvassuk, könnyen eszünkbe juthatnak La Fontaine meséi.  A holló és a róka, a tücsök és a hangya. Ezek a mesék hatalmas bölcsességről, élet és emberismeretről tanúskodnak. A mai napon ugyanilyen bölcsességet tár elénk a Példabeszédek könyve is.

Ezek a bölcsességek, apáról fiúra, tanítómesterről tanítványra szálltak, akik Isten Lelke által olyan mélységében értették meg az élet nagy kérdéseit, amely számunkra is példa lehet.

Akik ezeket a bölcsességeket írták, nemcsak azt tudták, hogy ha szétnéznek a teremtett világon, látják maguk körül a világot, látják a növényeket, az állatokat, látják, hogyan működnek a dolgok, hanem azt is, hogy ki ennek a világnak a mozgatórúgója, az irányítója.

Így pedig jobban megértették az embert, a világban zajló eseményeket, és azt, hogyan lehet ebben eligazodni.

Az Ige négy okos állatról beszél, hangyáról, mormotáról, sáskáról, gyíkról. Ezekben az a közös, hogy mindegyik igen kicsi állat. Az ilyen állatok a tápláléklánc alján foglalnak helyet. Tehát ezek sokszor könnyen eltaposható, elfogható, eltiporható, félresöpörhető és gyenge élőlények.

A világ számára jelentéktelenek, nem fontosak. MÉGIS, akkor miért mondja ezeket okosnak?

Azt írja a példabeszédek írója, hogy MÉGIS. Nem azt mondja, hogy nem kicsi, vagy nem gyenge, és nem azt mondja, hogy különlegesek, hanem azt, hogy MÉGIS.

MÉGIS begyűjtik az élelmet, MÉGIS biztonságos helyre építkeznek, MÉGIS rendezetten, egységben vonulnak, és MÉGIS van helyük a királyi palotában is. Nem ők vannak a tápláléklánc csúcsán, MÉGIS tudják hova tartoznak és hova tartanak. Ez a MÉGIS reménysége! Ez a mi reménységünk!

Lehet, hogy nem vagyunk különlegesek, lehet, hogy tele vagyunk gyengeségekkel, félelemmel, aggodalommal, tele vagyunk rossz érzéssel, rossz gondolatokkal.

Lehet, hogy nem figyeltünk Istenre, és nem figyeltünk eléggé a körülöttünk lévőkre, nem fordultunk oda ahhoz, aki bajban van, aki céltalan, aki nem találja Istent és nem találja önmagát. Lehet, azt gondoltuk, hogy elbírjuk azokat a terheket, amelynek talán a többszörösét is felvettük, mint a hangyák a hátukra az élelmet.

És lehet, hogy már fáradtak vagyunk a mai, pénteki napon a mögöttünk lévő óráktól, dolgozatoktól, vagy más egyéb feladatainktól, vagy lelki terheinktől. MÉGIS van reménységünk, és lehet nyugalmunk, mert Isten a Szentlelke által megerősít bennünket.

Így lehetünk erősek, és időben készek a feladatainkkal, így lehetünk biztonságban, így lehetünk egységben, közösségben és így lehetünk ott a királyi palotában.

Ez lehet a reménysége az egyházunknak is, hogy tudjuk, hova tartozunk és hova tartunk. Hogy kicsik vagyunk, de ha okosak, akkor Istenre bízzuk magunkat és sziklák közé építünk egyházat, és nem egyedül, hanem egységben, összetartásban megyünk Isten felé.

Ez lehet a reménysége minden napunknak, az egész életünknek. A MÉGIS-ért érzett hála: lehet, hogy gyenge vagy ember, porból vagy és könnyen porrá is lehetnél, bűnös vagy, engedetlen vagy MÉGIS szeretlek, MÉGIS ajándékot adok: megbocsátok neked és Fiamat adom neked, s az én Lelkemet!

MÉGIS van helyed a királyi palotában, az Isten országában. Ez Isten üzenete a mai napon!

Ámen!