Reggeli áhítat - Vígh Tamás

04_reggeli_a_hitat_3.png

Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!

Textus: Példabeszédek 31,30-31

Kedves Testvéreim!

Napjainkban roppant felkapott téma, hogy milyen is igazából a nő? Minket, férfiakat biztosan érdekel ez a téma, de azért kedves nőtestvéreim, ismerjük el, sokszor ti is bizonytalanok vagytok, hogy milyenek kellene lennetek, így sokszor egymás személyiségét és megjelenését bíráljátok magatokban.

Már az ókor emberét is foglalkoztatta, hogy milyen a derék asszony. Itt egy példát láthatunk arra, hogy milyennek is képzelte el az akkori ember az „igazi nőt”. Egyből felmerül a kérdés, hogy vajon bennünk milyen kép él az ideális nőről?

Egy divatmagazin címlapján billegő modell? Vagy egy Instagram sztár, aki, hogy is mondjam: heverészik a tengerparton egy csavartszívószálás koktéllal? Vagy egy üzletasszony, akinek minden egyes lépését siker koronázza? Esetleg egy harsány politikus?

Vagy egy olyan nő, aki gyenge és gyámoltalan és összeroppan a férfi ölelésében, mint Bella Swan a Twilightban?

Azt hiszem egyik sem. Az ideális nőképre a válasz nem kint a világban van, hanem itt bent a Bibliában találjuk meg, amikor Krisztus Szentlelke segítségével olvassuk az Írást.

Az igeszakaszban megjelenő nő mindenek előtt istenfélő. Az Istenbe vetett hite a mozgatórugója minden egyes tettének.

Ha jobban megfigyeljük az igeszakaszt azt látjuk, hogy ez a nő cselekszik. Ilyeneket olvashatunk a 31. részben: „jókedvűen dolgozik kezével”, „távolból is hoz ételt”, „mezőt vásárol”, „megnyitja kezét a nincstelen előtt”, „finom inget készít (…) és eladja a kalmárnak” és így tovább.

A tetteiben mutatkozik meg a világ előtt és a férje előtt, hogy ki ő igazán. Abból derül ki a világ számára a személyiségünk, hogy az Istenbe vetett hitünk által, hogyan és mit cselekszünk és ez már nem csak a nőkre igaz.

Azonban emberek vagyunk és bűnösök. Sok esetben jobban érdekel minket a megjelenésünk, a kinézetünk, az „outfitünk”, mint az, hogy igazából, hogyan is viselkedünk embertársaink között.

A nők szinte minden reggel a tükör előtt állva igazítják a frizurájukat miután már sikerült kiválasztani az aznapi ruhát, majd rendezik a sminküket és az utolsó összkép ellenőrzés sem maradhat el. Elnézést, ha rossz sorendben mondta a teendőket.

Azonban kérdés, hogy a reggeli sminkkel nem egy képzeletbeli falat húzunk az arcunk elé, amellyel igyekszünk elrejteni az énünket? Nem a félelem vezérel minket, hogy nem vagyunk elég jók a világnak? Nem feledkezünk meg közben a reggeli imáról és a teendőink megtervezéséről?

Azonban mielőtt férfiként kihúznánk magunkat, hogy mi mennyivel is jobbak vagyunk, azt hiszem be kell vallanunk hogy mi is szeretünk az erős és rendíthetetlen, mindent a kezében tartó férfi ideál maskarájába elrejteni önmagunkat.

És erre azt mondja az Ige, hogy mit sem ér a báj és múlandó a szépség. Egyszerűen nem ezért leszünk kedvesek sem Isten előtt, sem az emberek előtt. Isten a szívünket látja és vágyik rá, hogy higgyünk benne, hogy szeressük őt. Embertársaink is vágynak a szeretetünkre.

A mi szeretetünkre és nem egy ideálba beburkolózott lényére, aki félelméből fakadóan másokat követ. Ebben a helyzetben a Biblia azt a választ adja, hogy higgy az Úr Jézus Krisztusban, majd merd megmutatni önmagadat a cselekedeteidben is.

Így lesz látható az igazi személyiséged, így lehetsz igazi társa valakinek, vagy így tudod felkelteni a másik nem érdeklődését a személyiséged iránt. Ekkor leszel igazán derék és dicséretre méltó és ekkor élvezheted majd a munkád gyümölcsét. Az Úr Szentlelke legyen mindebben a mi bátorítónk!

Ámen

Címkék: reggeli ahitat