Szeretett testvéreim!

Mai igénk a bűnt és a kegyelmet állítja szembe egymással, mint Ádám és Krisztus örökségét, s úgy jellemzi őket, mint két hatalmi tényezőt, amelyek befolyásolják életünket.

Úgy, mint-, amit vesztettünk Ádámban, mert az ő elesésével, minden utódára áthatott a bűn. Az apostol vele szembe állítva beszél Krisztusról, mint a második

Ádámról, akiben helyre állt az elrontott istenkép, meggyógyul a nyomorúság alá rekesztett világ, a teremtés célját éri, és Isten terve diadalmasan megvalósul.  

Nagyon nehéz a végesnek a végtelenről szólni, a bűnösnek a szentről, a gonosznak a jóról.

De mégis hadd, mondjam el azt, hogy csak abban az esetben tudjuk igazán és világosan átlátni, hogy mennyivel többet nyertünk Krisztusban, ha ugyanakkor elénk tárul, hogy mit veszítettünk Ádámban.

Hogy milyen hatalmas a bűn, csak a Golgotán tanulhatjuk meg. Isten minnyájunk bűnét Jézusra vetette. A kegyelem mégis sokkal hatalmasabb.

Krisztusban nekünk ajándékozott kegyelem egészen más alapra helyez bennünket, a megváltás alapjára. 

Valahányszor, ha az üdvösségünkről van szó, tanuljuk meg szemünket Krisztus halálára szegezni, hogy ő érte, az áldozatáért lehet nekünk is kegyelmünk és lássuk meg, hogy bizodalmunkat csak is a bűnök kiengesztelésébe vethetjük.  

Míg Ádám által a bűn és a halál tört, be az életbe, addig Krisztus által a megváltás, a győzelem és az örök élet lett osztályrészünk.

Az ember bűnét legyőzi Krisztus igazsága, Ádámtól eredő átkot, eltakarja Krisztus kegyelme, az ettől származott halált elnyeli annak az élete.

Amikor, egy repülőgép felszáll, rá is hat a gravitáció, a tömegvonzás törvénye, vonzza a föld. Tehát nem teszi semmisé, nem törli el a gravitációt a repülőgép, hanem csupán legyőzi.

Ugyanígy a kegyelem sem tesz minket ettől fogva teljesen tisztává, hogy többet soha nem fogunk vétkezni. Attól, hogy egy ember dönt, Krisztus mellett, az ő életében ugyanúgy ott vannak az óemberi indulatok, és bűnök.

Ahogyan a repülőgép legyőzi a gravitációt, ugyanúgy Krisztus igazsága, kegyelme az, ami legyőzi a bűnt az életünkben! Ahogyan a repülőgépnél is elindul egy felhajtó erő, ugyanígy a kegyelem az, ami áthidalja azt a szakadékot, amit a bűn okozott Isten és ember között.

Ezt Pál olyan szépen kifejezi: „De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiárad a kegyelem; (21. vers). Jézus valami hasonlót mondott Simon farizeusnak a bűnös nőről: „Neki sok bűne bocsátatott meg, hiszen nagyon szeretett” (Lk 7,47).

Az apostol „még bőségesebben” kifejezéssel jelzi, hogy Krisztus sokszorosan jóvá tette azt, amit az ember elrontott. Tehát a megigazulás forrása csak ő lehet, s azt tőle a beléje vetett hiten keresztül kapjuk.

Hiszen a bűn az embert kifosztja, uralma alá hajtja, a halál prédájává teszi. A megigazulás pedig az ember felszabadulását, a Krisztussal lévő szabadságát jelenti.

Legyünk hálásak Istennek, hogy „még bőségesebben”, azaz a mi bűneinknél sokkal bőségesebben kiáradt a kegyelem, és ezért van bűnbocsánat.  Véssük emlékezetünkbe, hogy ez nem a mi érdemünk, hanem Isten jó voltának kell ezt tulajdonítani.

Múlt időben írja azt az apostol, hogy „uralkodott” – nem mintha megszűnt volna uralkodni a bűn és a halál azokban, akik csak testből és vérből születtek, hanem mihelyt erősödni kezd valakiben Krisztus kegyelme, megszűnik a bűn és a halál uralma az életében.

Ezért élj a kegyelemmel – már ma!

Ámen!