Reggeli áhítat - Ésik Ádám

11_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

 

Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.

Péld. 25, 28.

Kedves Testvéreim!

A mai igénkben egy nagyon hétköznapi képet láthatunk magunk előtt. Ha nem tudnánk, hogy ezt most a Bibliából olvastam fel, talán azt gondolhatnák néhányan, hogy valamiféle teljesen hétköznapi életbölcsességet olvastam fel, amit mondjuk az interneten találtam.

Ebből is látszik, hogy mennyire aktuális a Szentírás. De vizsgáljuk most meg mégis egy kicsit közelebbről ez a metaforát, és hagy hívjalak meg titeket egy képzeletbeli sétára ebbe, a már említett városba.

A gyönyörű városközpontból indulva láthatjuk, hogy mennyi csodás ház, szebbnél szebb udvar mellett haladunk el. Azonban mikor ennek a képzeletbeli városnak elérkezünk a széléhez, a kőfalhoz, megdöbbenten kell látnunk, hogy tele van ember nagyságú résekkel, és hatalmas repedésekel.

Van egy város, amely körül van véve kőfallal. Azonban a kőfal, amelynek az lenne a feladata, hogy megvédje a benne élőket, nem tudja ellátni azt.

Nem véd meg a kóbor állatoktól, a természet viszontagságaitól, vagy az ellenséges kémektől, és a támadásoktól sem, hiszen minden nehézség nélkül be tudnak jönni rajta. Egyszóval nem jó semmire ez a fal, csak imitt amott véd, de egy erősebb szél lerombolja az egészet, és a város romlását, pusztulását is okozza.

Kedves testvéreim. Képletesen, mi is, mindannyian egy-egy város vagyunk. Életünk során építkezünk, olykor lebontunk, tatarozunk ebben a városában, és körülveszi mindezt egy fal, ami arra jó, hogy megvédjen bennünket a külső támadásoktól, a minket körülvevő világ veszélyitől.

Azonban egyáltalán nem mindegy hogy hogyan, és kivel építkezünk, és hogy miként erősítjük meg a falunkat. Azt mondja az ige, hogy az az ember, akinek nincs önuralma, ugyan olyan, mint a város, aminek csupa rés a kőfala. Tehát ennek a falnak egyik fő építőanyaga az önuralom.  

Mindennapjaink elengedhetetlen része ez. Embertársi kapcsolatainkban, a kísértésekben való helytállásban, a kötelességeink elvégzésében, egy-egy provokatív helyzet megoldásában, vagy akár ahhoz, hogy betartsunk egy diétát, vagy, hogy meg tudjunk szabadulni függőségektől.

De hogy a diákélethez nagyon közelálló példát mondjak, ahhoz is nagy önuralom kell, hogy egy átvirrasztott, tanulással teli éjszaka után, a tanórákon nyitva tartsuk a szemünket, és még jegyzeteljünk is.

És talán mindannyian, akik szeretnénk, és próbálunk Istennek tetsző életet élni tapasztaltuk már, hogy néha igen nehéz ellenállni a világ csábításainak, a kísértéseknek, és sokszor, ha nincs elég önuralmunk még kudarcot is vallhatunk.

Az életünkben nagyon sokszor ér bennünket támadás, akár olyan emberektől is, akiktől soha nem számítottunk volna rá.

Gyakran megesik, hogy olyan réseket keresnek a mi védelmi rendszerünkben, amit, ha híján van az önuralmunk pillanatok alatt megtalálhatnak, és sebezhetővé válunk. És ha megtalálják, és kihasználják, bizony legtöbbször mi maradunk szégyenben, mi jövünk ki rosszul az esetből.

Egy borzasztó nehéz feladat, amit itt az ige tanácsol nekünk, de mindenképpen jó hír számunkra, hogy az Ószövetség bölcsmondására van gyakorlati példa is az Újszövetségben.

Hiszen tudjuk jól, hogy Jézust is számtalanszor próbálták megtörni vitapartnerei, és keresték a réseket, amelyet az önuralom hiánya okozhat. Mennyi és mennyi provokatív kérdést tettek fel Neki, amire mi lehet, hogy nem tudnánk helyesen válaszolni, ha repedés van a falon.

Ha belegondolunk, hogy mennyire nehéz a mindennapok rohanásában, stresszhelyzeteiben uralkodni magunkon, rájövünk, hogy mennyire nehéz ellenállni azoknak a helyzeteknek, amiket Jézus kivédett, mert hibátlan védelmi rendszere volt. Tehát láthatunk magunk előtt egy követendő példát.

És ha éreztük már, hogy kudarcot vallottunk, ami talán már mindannyiunk életében előfordult, ne keseredjünk el. Hiszen az önuralomhoz szervesen kapcsolódik az akarat. És ha meg akarjuk javítani, be akarjuk tömni a réseket, számtalan lehetőségünk van rá, hogy megtegyük ezt.

Egyedül az nem mindegy, hogy kivel építkezünk, és honnan szerezzük be az építőanyagot. Mert építkezhetünk egyedül is, vérverejtékkel, de nem biztos, hogy tartós lesz a munkánk eredménye.

Kedves Testvéreim. Azt kívánom, hogy ha van életünk védőfalán repedés, törés, azt a lehető legjobb csapattal javítsuk ki. És ez nem más, mint a Szentháromság Isten csapata. Kívánom, hogy így, kijavítva a hibákat, a jó példát, Jézus példáját követve tudjuk élni mindennapjainkat, azok legnehezebb időszakaiban is. Ámen.

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)