Reggeli áhítat - Gyatyel-Horváth Eszter
32 Semmi sem lesz abból, amit tervezgettek, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország népei, akik fát és követ tisztelnek!
33 Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is.
34 Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal!
35 Elviszlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől szemben állva törvénykezem veletek.
36 Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek – így szól az én Uram, az Úr.
37 Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe.
38 Megtisztítlak benneteket az ellenem lázadóktól és a hitszegőktől: abból az országból, amelyben jövevényként laknak, kivezetem őket, de Izráel földjére nem fognak bemenni. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
39 Ti azért, Izráel háza – így szól az én Uram, az Úr –, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.
40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – így szól az én Uram, az Úr –, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek.
41 Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára mutatom meg rajtatok, hogy szent vagyok.
42 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom.
43 Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek.
44 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr.
Ezékiel 20, 32-44
Tisztátalanná tenni magunkat. Megundorodni magunktól. Nem valami léleksimogató szavak ezek.
De miért mondja ezt az Úr? Hogy jönnek ide ezek szavak? Ez a rész, Isten válasza.
A vének kérdezik Istent, és Isten azzal válaszol, hogy elmondja nekik az eddig történteket, amiből kirajzolódik, hogy ők mit tettek eddig jól, és rosszul.
De fontos kilépni emberközpontú nézőpontunkból, az izraeliekkel együtt. Mert itt nem az a kérdés, hogy mit tettünk jól, vagy rosszul. Hogy mit teszünk jól, vagy rosszul.
Mert az Isten-ember kapcsolata nem egy adok kapok viszony, ahol van a kegyetlen főúr, az Isten, aki mindig csak követel, és ítél, és van a szegény alattvaló, az ember, aki, ha megszakad sem tud kegyetlen kényurának eleget tenni. Isten ember viszonyában van az Isten, aki kiválaszt.
Aki vezet. Aki segít. Aki tanácsot ad. Aki szeret. Azzal a szeretettel, amelyik végig nézi, hogy az emberek hogyan fordulnak el tőle, és nem elpusztítja ezért őket, hanem a saját maguk okozta bajból kihozza őket, és új lehetőséget ad.
És amikor újra elfordulnak tőle, és emiatt újra elesnének, a szerető Isten megint utánuk nyúl, és lábra állítja őket. És ez így megy újra, és újra, és újra. Mert az Isten kér valamit az embertől, de az ember nem tartja be.
És az Isten nem törli el őt a föld színéről, hanem újra tervez. Új esélyt ad. Nem aszerint bánik velünk, ahogyan megérdemelnénk, vagy ahogyan mi bánunk vele. Nem hűtlen. Nem fordul el. Nem un ránk.
Sőt, gyönyörködik bennünk. A felolvasott ige is ezt mondja. „Gyönyörködöm bennetek” De nem azért, mert mi olyan gyönyörködni valók lennénk. Hanem azért, mert Isten, Isten. Ebben nincs szerepe az embernek. De helye van.
Mert legyenek izraelita emberek Ezékiel idejében, vagy legyenek Galácia beli gyülekezeti tagok az 1. században, vagy legyünk hívő emberek 2017-ben Magyarországon, nem tudunk elég jók lenni. Nem tudunk nem vétkezni.
Nem tudunk ellent mondani a világnak, jelentse ez akár a környező bálványimádó népeket, más evangéliumot hirdető embereket, vagy a korszellem nyomását napjainkban az élet bármelyik területén felmerülő kérdésekben.
És most ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan hátra dőlhetünk, hogy ha ez nem ment már a zsidóságnak sem, nem sikerült az első keresztyén gyülekezetekben sem, akkor teljesen természetes, hogy nekünk sem megy.
Ehelyett legyünk sokkal „Isten központúbbak”. Ne azért tegyünk, vagy ne tegyünk valamit, mert szabad vagy nem. Mert igen, mindent szabad nekünk. De nem minden használ.
Isten nem azért tilt vagy parancsol dolgokat, mert nincs jobb dolga, mint az embert szórakoztatni, és feladatokkal ellátni. Isten azért mutatja az utat, mert Ő ismeri a térképet. Ő alkotta a világot. Ha valaki, akkor Ő ismeri annak törvényszerűségeit. Ő tudja, hogy melyik tettnek mi a következménye.
És ha most éppen egy ilyen következményben szenvedsz, halld meg a jó hírt: az Isten gyönyörködik benned, mert nem azt nézi mit tettél! És ha most egy fontos döntés előtt állsz, gondolj arra, mit tett és tesz érted az Isten nap, mint nap, és ennek fényében dönts!
Mert az Isten gyönyörködik bennünk azért, Aki Ő, és nem azért, amit mi teszünk. Ez óriási megkönnyebbülés, ugyanakkor kijózanító valóság. Kívánom, hogy tudjuk elfogadni ezt az üzenetet, még ha sérti is énközpontú valóságunkat, és ne felejtsünk el hálát adni, hogy olyan Istenünk van, Aki gyönyörködni akar bennünk! Ámen
Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!
Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)
