Kedves gyülekezet!

Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe nagyon ismert történet. Azonban szenteljünk most egy kis figyelmet az ezt megelőző eseményeknek is.

A 2 tanítvány, akiket Jézus elküld a szamárcsikóért, fontos szereplői a történetnek. Nem csak azért, mert ők tanítványok voltak, hanem azért is, mert Jézus megbízza őket egy feladattal.

Melynek elvégzése kulcsfontosságú a történetben, hisz hozzájárulnak a messiási prófécia beteljesedéséhez, amelyet Zakariás próféta 9. fejezetének 9. versében olvashatunk: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” 

Nézzük meg mi jellemző a tanítványokra, amitől ilyen fontos szereplői a történetnek:

Elsőként talán azt kellene megemlíteni, hogy közel voltak Jézushoz. Tudjuk, hogy a tanítványok életközösségben éltek Mesterükkel. Állandóan együtt voltak, együtt ettek, együtt imádkoztak. Tanultak egymástól.

Mindenhova elkísérték Jézust és ez által jobban megismerték egymást is. Ott voltak egymásnak minden helyzetben. Ezért fontos, hogy mi is közösségben legyünk, hogy ugyanezeket az áldásokat mi is átélhessük.

A saját életünkben mindannyiunknak különleges kapcsolata van Krisztussal. Néha közelebb érezzük magunkhoz, néha távolabb. De csak úgy, mint a tanítványoknál is, tehetünk azért, hogy ez a kapcsolat mindig közeli legyen. Azok, akik követték Jézust, bármikor hazamehettek volna.

De maradtak, mert hallani akarták az Ő tanításait, mert jól érezték magukat a társaságában, és ami talán a legfontosabb, hogy Jézus közelsége megváltoztatta az életüket. Hasonló változásra számíthatunk, ha állandó közelségben vagyunk Jézus Krisztussal.

A második tulajdonságuk a tanítványoknak, hogy meghallották, amit Jézus mondott nekik. Érdekes, hogy vissza tudunk utalni az első pontunkra, mert ahhoz, hogy meghalljuk, amit Jézus mond, közel kell lennünk Hozzá.

Azonban hiába vagyunk valaki mellett, ha nem figyelünk rá. Mindannyiunkkal megesett már, hogy valaki beszélt hozzánk és mi annyira elmerültünk a saját gondolatainkban, hogy nem tudtunk figyelni.

Láthatjuk, hogy saját hibáinkból is tudunk tanulni. Ha elmerülünk gondolatainkban, ha túl sokat foglalkozunk magunkkal, akkor nem jut idő arra, hogy Istenre figyeljünk.

Másrészt annak a veszélye is fenn áll, hogy amikor Jézus valami fontosat akar mondani nekünk, nem fogjuk meghallani, mert épp magunkkal vagyunk elfoglalva.

Tehetünk annak érdekében, hogy megtanuljunk figyelni Jézusra. Hogy megtanuljuk, hogyan soroljuk Jézust előrébb az életünkben, mert annyi teendőnk van minden nap.

Hogy reggel, amikor felkelünk, tudjuk áhítattal kezdeni a napot. Egy kis beszélgetés Jézussal. Mert Jézus ott van mellettünk, minden áldott nap. Ott ül mellettünk, akkor is, amikor reggel 20 percbe telik, hogy felálljunk az ágyunkról.

Abban a 20 percben akár beszélhetnénk is hozzá. Máris meglenne a mindennapi kapcsolat. És tudjuk jól, hogy az a kapcsolat, amit mindennap ápolunk, egyre közelebb és közelebb visz a másikhoz. Idővel egymásra hangolódunk, egészen annyira, hogy tudni fogjuk a másik gondolatát.

Tudni fogjuk, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagálna a másik. Hívő életünkben fontos, hogy ilyen közeli kapcsolatot alakítsunk ki Krisztussal.

A harmadik tulajdonság pedig, hogy teljesítették azt, amire Jézus megkérte őket. Itt is felfigyelhetünk arra, hogy ennek a pontnak a teljesüléséhez szükség van az előző kettőre.

Mert nem tudjuk, mit kell tennünk, ha nem halljuk meg, amit mondani akar. Ahhoz pedig szükséges, hogy Jézus közelségében legyünk.

Nem számít, hogy kis feladatot kaptunk vagy valamilyen nagyobbat. Gondoljunk arra, hogy a 2 tanítványnak egy szamárért kellett elmenniük. Nem küldhetett volna el Jézus valaki mást? Valaki kevésbé fontos embert? De, megtehette volna.

Azonban Jézus őket választotta a feladatra. Minket választott a feladatra, azért mert tudta, hogy arra a feladatra van szükségünk. Nem kisebbre, nem nagyobbra, pont arra.

Kívánom, hogy tudjuk elsajátítani ezeket a tulajdonságokat, hogy tudjuk fenntartani a közelséget Jézussal, tudjunk figyelni rá és legjobb tudásunk szerint tudjuk teljesíteni a ránk bízott feladatokat.

Adja az Úr, hogy így legyen. Ámen.