Kedves Testvéreim!

Amikor erre az áhítatra készületem, akaratlanul is eszembe jutott egykori neveléstörténeti tanulmányaim egyik tétele: a görög-római nevelés.

Pál apostol, hellenista műveltségéből adódóan gyakran szeret példákat hozni az akkori kor életéből. Kedveli a teológiai igazságokat egyszerű, jogi, vagy a családi életből vett példákkal illusztrálni. Röviden, a való életből látott és tapasztalt dolgokkal magyaráz kora gyülekezetének, és nekünk ma élő keresztyéneknek is.

Persze ahhoz, hogy ezt világosan lássuk, nekünk is meg kell vizsgálnunk az adott kor társadalmát. A kutatók sokat vitatkoznak azon, hogy a Galácia provincia, vagy tájegység volt-e.

S bár ez egy fontos bevezetéstani kérdés, nekünk elég annyit tudnunk, hogy bármelyik elméletet is fogadjuk el, ettől függetlenül a hellén-római kultúra hatással volt a mindennapokra.

Amikor egy gyermek megszületett, akkor az újszülöttet kivitték az apjához, és letették az apja elé a földre. Ha az apa felvette és a térdére ültette, akkor ezzel kinyilvánította azt, hogy ez a kisgyermek tőlem van, ő az enyém. Ellenkező esetben a gyermeket akár ott helyben meg is ölhette volna.

A gyermek, pedig ahogy cseperedett, lassan megtanulta azokat a dolgokat, amik a kor mindennapjaihoz feltétlenül szükségesek voltak. S bár hiába volt elismert fiú, egy leendő örökös, ameddig nem érte el a nagykorúságot, a nevelőjére, egy paidagogoszra volt bízva, aki jogilag rabszolga státuszt birtokolt.

Ennek a szolgának az volt a feladata, hogy az iskolába kísérte a nebulót, és arra is fel volt hatalmazva, hogyha a tanuló engedetlen viselkedést mutatott, akkor, adott esetben megfenyítse őt.

Pál apostol ilyen értelemben beszél a Törvényről. A Törvény, mint nevelő. Nehéz dolga van ezzel kapcsolatban, hiszen a galáciai gyülekezetekben olyan zsidókeresztyén tévtanítók jelentek meg, akik azt hirdették ezeknek a pogányságból megtért embereknek, hogy előbb zsidókká kell válniuk, mielőtt keresztyénekké lesznek.

Ezek ellen szólal fel az apostol, és érvel amellett, ami már a római levélben is olvasható, hogy a törvényből csak a bűn felismerése következik (Róm 3, 20).

Az ember ugyanis nem tudja betartani engedelmességből és szeretetből a törvényt. Csak Krisztus volt erre képes. Ő volt az, aki kiváltott minket a szolgaságból, a „világ elemei” alá való rendeltségből. Az Ő érdemeiért fogad minket Isten az ő fiaivá.

Az itt található görög kifejezés az adoptációra utal, ami azt jelenti, hogy bár nem vér szerinti a gyermek, mégis úgy tekint rá, mintha a sajátja lenne. Az ilyen gyermek teljes jogú tagjává válik a családnak. Tehát örökölhet.

Kedves Testvéreim! A mi örökségünk az, hogy Krisztus által kapcsolatunk van az Atyával, és jó reménységünk lehet az örök élet felől. De fel kell tennünk magunkban még pár kérdést. Jó örökösök vagyunk-e? Bölcsen élünk-e az örökségünkkel, vagy eltékozoljuk?

Mert ezt a kincset nekünk hirdetnünk kell! Itt vagyunk ezen az egyetemen, teológusok, lelkészek, vallástanárok, és tanítók. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt az örökséget tovább adjuk a ránkbízottakra: a családunkra, gyülekezetünkre, diákjainkra.

Kívánom, hogy Isten segedelmével méltóak legyünk erre az örökségre, és büszkén tovább tudjuk ezt adni!

Ámen.