Szeretnék nektek mesélni egy lányról, akit nagyon régóta ismerek. Egy lányról, aki gyermekkorától kezdve az Isten közelében nevelkedett: gyermekistentiszteletre járt, megtanulta a Mi Atyánkot, aki 14 évesen egy református gimnáziumban tanult tovább, és aki érettségi után kényszerből a teológiára keveredett.

Felszínes, giccses, harsány nőszemély volt, aki percek alatt a társaság középpontjába került, akit sokan kedveltek és legalább ugyanannyian utáltak. De amikor a legerősebbnek érezte magát, az élete addig sziklaszilárdnak hitt tartóoszlopai repedezni, ingadozni kezdtek. Az életét körülvevő lila buborék szétpukkadt.

A családja, a magánélete, számos barátsága tönkrement, kudarc, kudarcot követett az életében. Bosszú, harag, és teljes reménytelenség uralta el az életét. Haragudott a világra és az emberekre, akik megbántották, és haragudott Istenre, aki hagyta, hogy ezek megtörténjenek vele.

Nagyon magasról, nagyon mélyre zuhant. Depressziós lett és aztán egy napon ráeszmélt, hogy nincs miért élnie és megpróbálta eldobni az életét. Ezt a lányt a születésemtől kezdve ismerem. Ez a lány én vagyok.

Ám hiába menekültem Isten elől, hiába küzdöttem ellene, Ő kinyújtotta a kezét értem. Egy hónappal ezelőtt a jósvafői református cursillón meghaltam és újjászülettem. Istentagadóból Isten gyermekévé lettem.

Az Ő hatalmas szeretete és kegyelme olyan erővel sújtott le rám, hogy a sírástól napokig megszólalni sem tudtam, lerombolt a földig, szembesített bűneimmel, saját gyarlóságommal, de ugyanakkor fel is épített lelki házzá, mert végre megértettem mit jelent a feltétel nélküli, örökkévaló szeretet. Teljes szívemet átadtam az Úrnak!

Isten kegyelméből ez a lány újra mosolyog, a széthullott mozaikok kezdenek a helyükre kerülni az életében. Megbocsátott és bocsánatot nyert, meghalt és újjászületett. Legyen hála Urunknak a megváltás és a kegyelem ajándékáért. De Colores!

Papp Zsófi
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató