„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” Jer 1,5

Az Istennel való találkozásom számomra valami olyasmi volt, mint ahogyan Jeremiás próféta megfogalmazta ebben a gyönyörű Igében.

Pár éve tudtam meg azt a történetet, amit leírok: A keresztelőmkor az akkori lelkész, aki sajnos már elment a minden élők útján ezt mondta édesapámnak: „Sanyikám, az egyik fiúból papot csinálunk!”. Édesapám ezt mondta erre: „Jó lesz az kántornak is Tiszteletes úr!”.  S lám most itt vagyok a teológián.
           
Szüleim nagyon komolyan vették azt a fogadalmat, amit a keresztelésem alkalmával Isten és a gyülekezet előtt letettek. Különösen a nagymamám. Ő tanított imádkozni, ő beszélt nekem Jézusról, ő indított el a hit útján. Természetesen a szülőfalum lelkészei is sokat tettek a hitbeli fejlődésem érdekében.
           
Természetesnek éreztem azt, hogy a tanulmányaimat a kisvárdai Református Gimnáziumban folytassam. Itt is komoly hitbeli nevelésben részesültem az osztályfőnököm és a vallástanárim által, mondhatni, az Isten a tenyerén hordozott, de a legmeghatározóbb az volt, amikor a kisvárdai ifi előadta a Megfeszített című rockoperát, és akkor értettem meg, hogy Krisztus milyen áldozatot hozott értem.
           
A pályaválasztás alkalmával, sok lelki tusakodás árán, a teológia mellet döntöttem, mert úgy véltem akkor, és most is úgy vélem, hogy Isten itt akar látni.
           
Azóta igyekszem, ahogy Karl Barth mondta: „Hittel és humorral” élni az életem. Hiszem, hogy már születésem óta az Úrnak terve van velem, és remélem, hogy ennek a tervnek, ha nehézkesen is, de meg tudok felelni.

Rácz Gábor
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató