Találkoztam Istennel: Istennek jó humora van!

Ezt az állítást saját bőrömön tapasztaltam meg, de biztos sokan mások is tapasztalták ezt miután eljutottak addig, hogy végre megértsék mit is akar tőlük Isten. Nekem a következőképpen esett le a tantusz: Azt azért elmondhatom, hogy gyerekkoromtól kezdve a templom körül sürögtem forogtam, mint mindenki más kortársam Szentjobbon a partiumi kis faluban. De eszem ágában sem volt, hogy én „pap” legyek. 

Az általános iskolai tanulmányaim után Nagyváradon folytattam az iskolát közgazdaságot tanulva. Az volt a terv, átbulizva elvégzem a gimnáziumot utána pedig tovább menve egyetemre, könyveléssel és egyéb gazdasági dolgokkal foglalkozva jó hamar meggazdagszom. De már sejthetitek… nem így lett!

Tizennyolc éves voltam amikor egyre többször került a kezembe a Biblia magam sem tudom, hogy hogyan, de ez történt. Aztán egyre többször beszélgettem Istennel imádságban, de valami most más volt, mert azelőtt, ha imádkoztam csak mindig kértem dolgokat, de talán azokat sem komolyan… Ami más volt az, hogy most kérdeztem Tőle, hogy mik azok az érzések amelyek körül vesznek, vagy, hogy merre tart az életem, illetve, hogy mit akar tőlem, meg hasonlókat.

2011 karácsonya előtt egy ifi órán mondtam ki először, hogy én „pap” leszek… senki sem értette mi ütött hírtelen belém. De emlékszem, hogy az akkori tiszteletes nagyon örült az elhatározásomnak. Még aznap este amikor hazamentem otthon szüleimnek is bejelentettem az új elhatározást, na ott aztán volt egy nagy csönd, de miután felocsúdtak napokkal később ők is örültek és támogatásukról biztosítottak.

Már csak egy dolog választott el attól, hogy egyetemista legyek ez pedig a román érettségi volt. Imában kértem Istent, hogy segítsen, ha már én Őt választottam akkor segítsen át az érettségin, ha azt akarja, hogy én „pap” legyek. Tudni kell azt, hogy nem szerettem a román nyelvet és ő sem szeretett engem. Így mondták is a gimiben: „egy valami biztos az pedig, hogy Lakatos Tamás nem megyek át a román érettségin.”

Készülgettem, de épp egy olyan román verset kaptam elemzésül, amit szinte semennyire sem tudtam, kétszer írtam le ugyanazt csak más szavakkal csak, hogy meglegyen a terjedelem, aztán a fennmaradó másfél órában imádkoztam, hogy Isten „csináljon” valamit azzal a tanárral, aki javítani fogja. „Csinált” is, mert meglett az ötven százalék… Átmentem!

Itt éreztem, hogy Istennél nincs lehetetlen és végig mellettem lesz, csak bízzak benne és maradjak meg azon az úton, amin elindultam. Az elkezdett utunk nem volt a továbbiakban sem akadály mentes sőt még nehezebb időszakok is voltak az életemben de még itt vagyok, szóval mindig minden megoldódott. Ezért mindig neki adok mindenért hálát. SDG!

Lakatos Tamás
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Hallgatói Önkormányzat Elnök