Hogyan találkoztam Istennel?

Inkább azt mondanám, hogy folyamatosan, napról-napra, újra és újra találkozom Vele, és minden találkozásban kicsit jobban megismerem. Isten jelen volt az életemben, már kisgyerekként is, hiszen szüleim templomba vittek, vallásórákra is jártam, Istent pedig mindig a "legjobb szülőnek" tartottam.

Aztán jött a konfirmációs felkészítő... és az a két év közelebb vitt Istenhez, mint hittem.

Addig természetesnek tűnt, hogy van Isten, hogy szeret, hogy segít, hogy gondoskodik, de amikor a megváltás témájáról kezdtünk el beszélgetni kátéórán akkor tudatosult bennem, hogy milyen csodálatos az az Isten, aki így tud szeretni, és én ezt a szerető Atyát ismerni akartam, nem elégedtem meg annyival, hogy csupán tudtam a létezéséről.

Elkezdtem olvasni a Bibliát, és a következő napi igeszakasz az Ézsaiás 43 volt... igazából nekem csak az első vers maradt meg, de az nagyon meghatározó volt számomra.

Isten tudja, hogy félek? Tudja a nevem? Megváltott és még szeret is?  

Kiváltságosnak és fontosnak éreztem magam... hálás voltam... engedelmeskedni akartam Neki. És ekkor döntöttem el, hogy lelkész leszek.... és most itt vagyok.

Nem volt egyszerű az idáig vezető út, voltak akadályok, mélységek, nehézségek, és biztos vagyok benne, hogy ezután sem lesz zökkenőmentes az utam, de tudom,és tapasztalom,  hogy ahová Isten vezet, ott Ő meg is tart.

Ha göröngyös az út előttem, akkor megfelelő cipőt is ad ahhoz, hogy biztonságosan járhassak rajta.

Ha meglankadok, az Ő ereje soha el nem fogy, ha szomorú vagyok megvigasztal, ha megbotlok és még el is esek, Ő felemel, leporol, és visszahelyez az útra.  :)  

Kiss Ingrid Csenge
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató