Hogyan találkoztam Istennel?

Nagymamámnak volt egy Újszövetsége, abból a bizonyos régi kiadásból, s tőle tudom, hogy amikor még olyan kicsi voltam, hogy olvasni nem tudtam, de beszélni már igen, fogtam ezt a könyvet és hangosan beszéltem belőle, előadtam, produkáltam (magam) vagy prédikáltam?

Nagy „kópé „voltam az biztos. Azt mondták : „ebből a jányból pap lesz” ! Sajnos én erre nem emlékszem, de talán már itt megtörtént az a bizonyos találkozás Isten és köztem, ami egy szoros kapcsolattá nőtte ki magát az évek során.

Volt egy forduló pont az életemben, amikor 14 éves voltam. Én nem úgy nevezném, hogy megtérés, nem akarok nagy szavakat használni, egyszerűen csak megtapasztaltam azt, hogy Istenben hinni jó! 

Vele együtt járni ajándék!  S hogy keresztyénnek lenni jó.  Az életemben először hallhattam Isten szeretetéről. Azelőtt sajnos csak negatív tapasztalatom volt a hittel, vallással, egyházzal kapcsolatban.

Kicsi voltam ahhoz, hogy értsem. Csak éreztem, hogy valami más, mint azelőtt volt. Én lettem más. S ezáltal körülöttem mindent más színben és szögből  láttam.

De mindez fokozatosan alakult és változott.  Nem azonnal, nem hirtelen mintegy „légből kapottan”. S aztán sok minden meghatározta a hit - életem fejlődését. Táborok, a Református Kollégium , jó vallás tanárok, és igaz barátok.

Úgy érzem, minden nap újból találkozok Istennel. Mindig jó találkozni, mert mindig másként történik. Van, hogy a találkozás fájó, és van, hogy örömmel tölt el. De mindig jó.

Bízom benne egyszer majd azzal fejezhetek be mindent, hogy azt mondom : „Ama nemes harcot megharcoltam , futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.

Horváth Erzsébet
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató