Teológus

2019.feb.18.
Írta: Teológus blog komment

Találkoztam Istennel #26 - Félegyházi-Szabó Anna

6_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_1.jpg 

Találkoztam Istennel! 

Kilenc éves lehettem, amikor a bátyám elhívott a jelenlegi gyülekezetünkbe. Akkor még nem nagyon tudtam mi is ez az egész pontosan, de mégis nagyon szerettem oda járni, közösségben lenni és megtapasztalni mások hihetetlen nagy nyugalmát és békességét.

Ugyanis én korántsem voltam ennyire békés és nyugodt teremtés, igen nagyon rossz kislány voltam. Szerettem bántani az osztálytársaimat, akár szóval akár tettel. Egy csöppet kövér is voltam a koromhoz képest, mondhatni túlsúlyos.

Hétről hétre jártam az Istentiszteletekre és gyerekalkalmakra, sosem azért menvén, mert mások akarják ezt, hanem mert úgy éreztem, vonz „valami”. Ekkor be is kerültem a dicsőítő csapatba, és azóta is nagyon szeretem dicsőíteni az Urat!

Hittem, hogy Isten létezik és, hogy jó az Úr, de néhány évbe beletelt mire ezt nem csak az eszemmel, hanem a szívemmel és mindenemmel felfogtam. Befogadtam Jézust! Átadtam Neki az életemet, letettem elé minden bűnömet és terhemet. Ekkor történt a csoda! Elöntött az Isten békessége, körül ölelt felfoghatatlan szerelmével és megváltozott minden.

Ezt a változást néhány akkori osztálytársam is észre vette. Rácsodálkoztak arra, hogy nem beszélek már egy ideje csúnyán, nem verekszem, nem bántok másokat és Isten segedelmével fogytam le közel 30-40 kg-ot. Megváltozott az életem, és ma sem hagy el egy pillanatra sem.

Bármi jó és rossz történik, tudom, hogy velem van az Úr és megáldja az Őt követőket. Érzem az Ő áldásait, érzem az Ő jelenlétét minden apróságban, és minden nagy dologban is. Hála telt szívvel gondolok vissza mindenre, amit Tőle kaptam és amit általa elérhettem, mert egyedül Istené a dicsőség!

Félegyházi-Szabó Anna
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #25 - Péntek Anett

5_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_1.jpg

Találkoztam Istennel!

Alapvetően az én találkozásom Istennel nem egészen hétköznapi és talán nem is köthető egy olyan emlékhez, ami örömmel teli. Nevelő családban nőttem fel a testvéreimmel együtt és a vérszerinti családunkat nem igazán ismerjük.

Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nem igazán találom a helyem a világba. Ám amikor a nevelő családunkhoz kerültünk ez megváltozott. A családunk egy alapvetően hívő család. Keresztény nevelést kaptam és református iskolába jártam végig.  Szép lassan bekapcsolódtam a gyülekezet életébe, segítettem a táboroztatásokba, stb.. De úgy érzem az Istenhez való kapcsolathoz nem ez vezetett el engem.

Mikor vissza gondolok arra, hogy honnan indultam és most hol vagyok, tudom, hogy Isten gondviselésének köszönhettem. Bár talán nem indult zökkenő mentesen a kapcsolatunk, hiszen gyakran tettem fel a kérdést, hogy miért pont velem történtek meg dolgok. De ahányszor csak arra gondolok, hogy mennyi mindent átélhettem az ő kegyelme által, akkor rá döbbennem, hogy igen, én megtalálhattam a helyem a nagyvilágban.

Ezért nem győzök nap, mint nap hálát adni az ő kegyelméért, amit számomra is megmutatott, és ezen az úton hiszem és vallom, hogy mindvégig fogja a kezem és nem engedi el. Vezet azon az úton amelyet már születésem előtt elkészített az én számomra. Isten jelenlétét leginkább a családomban érzem, mivel úgy gondolom, hogy Isten megadta nekem azt a  családot, helyet a világban amire szükségem van.

Tudom ez az út göröngyös, és nehezen járható, de amíg az ő irányítása, vezetése alatt élek, addig mindig is biztos vagyok benne, hogy Isten teljesen biztosan erre az útra akart elhívni, és amelyen mindig is vezet engem életem minden napján. Ahogyan az egyik jól ismert énekünk is mondja:

„Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.”

Péntek Anett
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #24 - Majoros Rebeka

4_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_1.jpg

Legelső emlékem Istennel kapcsolatban, hogy alig kétévesen ülök a szobám ajtajára felszerelt hintámban, édesanyám löki a hintát, miközben teli torokból énekeljük együtt a Dicsérem neved című dalt.

Elmondhatom, hogy születésem pillanatától kezdve Isteni jelenléttel voltam körülvéve, amely elkísért engem életem minden egyes fontos és kevésbé fontos pillanatában.

Nem tudom, hogyan találkoztam Istennel, hiszen természetes volt, hogy ott van, és hogy Ő létezik egyáltalán.

De életem legmeghatározóbb élményei Vele kapcsolatban a Róla szóló dalok, amelyek már beleivódtak a mindennapjaimba. Sok megpróbáltatás és öröm ért már engem ebben az életben, de mindegyik helyzetben volt egy- egy dicséret, amely meghatározta azt az adott helyzetet, s amely segített megérteni azt, hogy Isten mindig ott van velem.

Érzem, és visszagondolva az eddigi életemre határozottan tudom és hiszem, hogy Isten nem véletlenül alakította úgy az életemet, ahogy az történt. Minden egyes pillanatom az Ő Isteni tervének tökéletes része. És elmondhatom, nemcsak megtervezte azt, hanem végig ott volt velem.

Nem tudom, hogy mi áll még előttem, de abban teljesen biztos vagyok, hogy Isten úgy fogja a kezem, hogy azt az örökkévalóságig nem engedi el.

Majoros Rebeka
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #23 - Szabó Angéla Magdolna

2_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_1.jpg

Nem emlékszek az első találkozásunkra, de azt biztosan tudom, hogy csodálatos élmény lehetett. Édesanyám pocakjában voltam, mikor lelkésszé szentelték, ez volt az „első találkozás” ami egész életemet végig kísérte és valahogy mindig Isten gyermekének éreztem magam emiatt.

Mint egy igazi kamasz, hiába laktam Isten házában, hiába volt Ő szerető szülő, én magamra zártam a szobám ajtaját és nem akartam se kijönni onnan, se Őt beengedni. Ő viszont kitartó volt, és tudta, hogy egyszer csak felnövök és végre újra szóba állok vele.

Hosszú idő után újra, a gimi végén találkoztam vele, szokás szerint, én mentem volna a saját útamon… Akkor végre beengedtem a szobámba és hosszasan beszélgettünk. Ezek a beszélgetések egyre mélyebbek lettek, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Beengedtem az életembe, beavattam minden titkomba, és Ő lett a legjobb barátom. Mint minden barátságban, a miénkben is vannak idők, mikor nem találkozunk, és nem azért mert Ő nem keres én nem keresem… és mikor újra találkozunk mindig egyre jobb lesz a találkozás, mint mikor azt érzed, hogy egy rég nem látott baráttal ugyanott folytatjátok, ahol azelőtt abbahagytátok. Ilyenkor egyre csak azt a kérdést teszem fel magamnak, de hát miért nem akarom, hogy minden nap minden percben találkozzunk?

A legszebb találkozásaink akkor vannak, mikor nem is számítok rá, találkozok vele a természet csodáiban, egy barátban, egy sikeres vizsgában, vagy akár sikertelenben, az élet pozitív és negatív történéseiben.

Szeretném megosztani a legutóbbi csodálatos találkozásom Istennel. Nagyon nem úgy alakultak a dolgaim az életeben, hogy abban lehetett volna bármi pozitívat találni.

Gyerekkori szokásomhoz híven már majdnem bezártam magam mögött az ajtót, hogy ne „zavarjon”, mikor egy dalban (https://www.youtube.com/watch?v=82b0Tiy0ykk) találkoztam Istennel és azzal a rengeteg erővel, amit nekem hozott ajándékba, óriási szeretettel.

Szabó Angéla Magdolna
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #22 - Damásdi Péter

3_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_1.jpg

 Hogyan találkoztam Istennel? 

Gyermekkoromban előszeretettel töltöttem azzal az időt, hogy kazettára felmondott keresztény meséket, példatörténeteket hallgattam. A Lárkisz király című mese hallgatása közben találkoztam először Istennel.    

Ez a mese röviden arról szól, hogy van Lárkisz király, a jó király, aki a fény királyságában, nagy békességben, nagy bölcsességgel uralkodik. Igen ám, de a gonosz király, aki a Sötétség Királyságában uralkodik, mindent megtesz azért, hogy Lárkisz király uralkodását ellehetetlenítse.

Így magához édesgeti Lárkisz király kisfiát, akinek nagyon megtetszik a sötétség, és a sötétség királyságában található hedonista életmód. Ezért elköltözik a Sötétség Királyságába, ahol azonban nagyon hamar rosszra fordul a sorsa, mert a gonosz király becsapja, és bebörtönzi őt.

Mikor ezt Lárkisz király meghallja, akkor elindul, és mindent megtesz annak érdekében, hogy fiát kiszabadítsa. Saját életét áldozza azért, hogy fia éljen, és ne a halál várjon rá a tömlöcben.

Ez a történet, mely láthatóan egy „tékozló fiú történet” parafrázis, nagy hatással volt rám. Mivel keresztény családban nőttem fel, nagyon sokat tudtam Istenről, és Jézus értem hozott áldozatáról, de sohasem éreztem személyesnek.

Mikor ezt a történetet hallgattam, hirtelen megértettem, hogy ez rólam szól! Én vagyok az a fiú, aki letér a helyes útról, és Isten az a szerető Isten, aki – bármit is csinálnék, de ő – utánam nyúl. Szeretetével felém fordul, és megbocsátja minden bűnömet. Ekkor megvallottam bűneimet, és elfogadtam Krisztus megbocsátását. Így találkoztam Istennel.

Damásdi Péter
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #21 - Szabó Andrea

20_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_2.jpg

Találkoztam Istennel

Nem tudom hogy történt. Csak éltem a mindennapokat. Tanultam, buliztam, komoly sportkarriert terveztem magamnak és építettem is az ahhoz vezető utat.

A nehézségeket magam erejéből küzdöttem le, vagyis én ebben a tudatban voltam. Úgy voltam vele, mint az emberek többsége, hogy csak legyek már túl mindenen. Fiatal vagyok, mégis kiégettnek éreztem magam. Nem jelentett semmi örömöt.

Hiányzott az a bizonyos tűz, de nem tudtam, hogy hol, vagy kinél keressem. Minden héten templomba jártam, beszélgettem a lelkészemmel, jól elvoltam. Élveztem azt a kis csendességet amit ott kaptam, viszont a tűz még akkor sem lobbant fel bennem…

Talán éppen emiatt nem jutott eszembe keresni Istennél azt a bizonyos valamit, ami kitömte volna a lyukat a szívemben. Már tényleg beszéltem mindenkivel, csak Istennel nem.

Egyik barátom viszont rádöbbentett az igazságra. Ez a bizonyos barát gyermeki naivitással megkérdezte tőlem, hogy „  Andika , te hogy szoktál Istennel beszélni?” És ekkor döbbentem, hogy sehogy…

Zavaromban csak annyit tudtam neki mondani, hogy nem vagyok vele túl közlékeny. De akkor megvilágosodtam. Elkezdtem társalogni Istennel. Beszéltem vele, kiöntöttem neki a szívem. Ezután éreztem, hogy feladataim vannak.  

Egy idő után pedig jött a felismerés is, hogy van bennem szikra. A szikrából pedig egyre nagyobb tűz keletkezett. Mára ezt a tüzet úgy tudnám definiálni, mint egy olthatatlan vágy, céltudat afelől, hogy végigjárjam azt az utat, amit Isten számomra elrendelt.

Szabó Andrea
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

 

Találkoztam Istennel #20 - Szakadáti Károly

6_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

Találkoztam Istennel

Amióta tudom, hogy van Isten, arra vágyom, hogy az igaz, élő, személyes Istennel találkozzam örökre, ne a vágyaim, képzelgőségeim istenével, vagy más, bálvány istennel, ami a romlásba dönt.

Mégis az első találkozásom vele már évtizedekkel előrébb nyúlik vissza. Emlékezes, fontos, sőt mi több, döntő mértékben befolyásolhatta az életemet, de mégsem maradt meg a tudatomban, azaz nem emlékszek vissza semmire.

Mert ez az alkalom az édesanyám méhében történt meg. Ámbár furcsa részletekbe nem szívesen megyek bele, mégsem utolsó szempont azt előttünk tartani, hogy nekem egyáltalán nem volt létjogosultságom ahhoz, hogy a világra jöhessek.

Az orvosok igen erősen igyekeztek provokálni édesanyámat affelől, hogy okosabb döntés lenne engem elvetetni, hiszen semmi rációt nem látnak arra nézve, hogy túléljem a születésem időpontját. Mert vagy én halok bele, vagy édesanyám, és ami a legrosszabb mindketten.

Édesanyám itt megfogadta azt, hogy ha megadja azt, hogy ha megtart engem és egészségesen a világra jövök, akkor Istennek szán engem (Érdekességképp, ezt mindaddig nem tudtam, míg a teológiára el nem jöttem a tanulmányokat elsajátítani).

De ez nem egy szomorú történet, hiszen többek örömére most leírhattam ide a bizonyságtételemet és édesanyám pedig mosolyogva elolvashatja veletek együtt.

Ezután kezdődött meg számomra az élet, ahol már sok vidámságban, áldásokban és szomorúságban is találkozhattam Istennel, akinek át is adhattam az életemet tudatosan.

Bizony, Ő az, akinek a jósága és a szeretete soha nem hagy el, és nap, mint nap érezteti velem. Így miért is akarjak máshova menni?

Miért akarjak más házában lakni? Miért akarjak mást követni? Jó Vele lenni, káprázatossá teszi az életemet és tökéletesen kielégíti a szívem vágyait.

Szakadáti Károly
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #19 - Pongor Melinda

5_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

Találkoztam Istennel

Hogy őszinte legyek, halvány lila emlékképem sincs arról, hogyan találkoztam Istennel. Emlékszem a nagy ellenkezésre, aztán van egy tátongó űr a fejemben lévő fotóalbumban, és a következő kép már az, amikor Jézus és én jó barátok vagyunk.

Nem emlékszem a találkozásunkra, valahogy úgy észrevétlenül lopakodott be az életembe, és visszanézve talán fel is tudom fedezni emlékezetem megkopott képein a tömérdek ember, helyszín, történés és élmény színkavalkádjában a hátsósorban állni türelmesen, mint aki a sorára vár, hogy végre rá is odafigyeljenek. Csak akkor nekem még nem tűnt fel. 

Nem ismertem Istent, nem néztem a szemébe, nem ráztam vele kezet – egy homályos idegen volt a sok arc között. De Ő ismert engem.

Ő már találkozott velem, mint ahogy mi is találkozunk nap, mint nap ugyanazokkal az ismerős arcokkal a buszon, a boltban, a zebránál, de hogy hol is találkoztunk először ezekkel az ismeretlenül is ismerős emberekkel már nem tudjuk felidézni.

És talán az én esetemben nem is az első találkozás a fontos. Nem is a második, vagy a harmadik – hiszen az elsőhöz hasonlóan ezekre sem emlékszem.

A fontos talán sokkal inkább az, hogy Isten mindig jön, hogy találkozzunk, még akkor is, ha ez csak egy gyors köszönés erejéig tart.

Ő jön, mert találkozni akar velem. És ma már nem a kép hátterében egy folt a tömegben. Ma már valaki, akinek jöttére örömre fordul szemem, és boldogan nyújtom felé kezem.

Pongor Melinda
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #18 - Horváth Erzsébet

4_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

Hogyan találkoztam Istennel?

Nagymamámnak volt egy Újszövetsége, abból a bizonyos régi kiadásból, s tőle tudom, hogy amikor még olyan kicsi voltam, hogy olvasni nem tudtam, de beszélni már igen, fogtam ezt a könyvet és hangosan beszéltem belőle, előadtam, produkáltam (magam) vagy prédikáltam?

Nagy „kópé „voltam az biztos. Azt mondták : „ebből a jányból pap lesz” ! Sajnos én erre nem emlékszem, de talán már itt megtörtént az a bizonyos találkozás Isten és köztem, ami egy szoros kapcsolattá nőtte ki magát az évek során.

Volt egy forduló pont az életemben, amikor 14 éves voltam. Én nem úgy nevezném, hogy megtérés, nem akarok nagy szavakat használni, egyszerűen csak megtapasztaltam azt, hogy Istenben hinni jó! 

Vele együtt járni ajándék!  S hogy keresztyénnek lenni jó.  Az életemben először hallhattam Isten szeretetéről. Azelőtt sajnos csak negatív tapasztalatom volt a hittel, vallással, egyházzal kapcsolatban.

Kicsi voltam ahhoz, hogy értsem. Csak éreztem, hogy valami más, mint azelőtt volt. Én lettem más. S ezáltal körülöttem mindent más színben és szögből  láttam.

De mindez fokozatosan alakult és változott.  Nem azonnal, nem hirtelen mintegy „légből kapottan”. S aztán sok minden meghatározta a hit - életem fejlődését. Táborok, a Református Kollégium , jó vallás tanárok, és igaz barátok.

Úgy érzem, minden nap újból találkozok Istennel. Mindig jó találkozni, mert mindig másként történik. Van, hogy a találkozás fájó, és van, hogy örömmel tölt el. De mindig jó.

Bízom benne egyszer majd azzal fejezhetek be mindent, hogy azt mondom : „Ama nemes harcot megharcoltam , futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.

Horváth Erzsébet
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Találkoztam Istennel #17 - Vajas Petra

3_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

Találkoztam Istennel

Egészen kicsi gyermek voltam még, de emlékszem, hogy dédnagymamám már tanította a Hiszekegyet és a Miatyánkot.

Szóval, ebben nőttem fel: templomba jártunk minden vasárnap, vallásórára minden szombaton, később ifibe, és nyolc évet jártam református gimnáziumba, ahol elmondhatom, hogy állandóan lelkészek között mozogtam.

Gyermekkorom óta lelkész szeretnék lenni, soha más hivatás nem vonzott ennyire. Először, csak ezért, hogy olyan legyek és azzal foglalkozzak, mint a lelkészek körülöttem… persze ez körvonalazódott később.

Nem villámszerű találkozás volt Istennel, hanem csendes, figyelmes kíséret, ami a teológiára elkísért. (Amit nem biztos, hogy tudtam akkor…)

Visszatekintve, nem mindig értettem mit miért csináltam. Kényelmes és jó volt, mert tartoztam valahová, de sokáig nem vettem észre, hogy ki is mozgatja a szálakat, a történéseket.

Találkozni Istennel nagyon nagy dolog, az még nagyobb, ha az ember fel is ismeri, hogy ez az volt… Van, amikor felismerem, és van, amikor halmozom a miérteket.

Viszont, a miért után is rájövök néha, hogy „ ó, hát persze, hogy Ő, ki más?! „

Szóval úgy gondolom, hogy az életem minden történése, valamilyen formában találkozás Istennel… :)

Vajas Petra
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató

Ha elindított benned valamit a bizonyságtétel és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

süti beállítások módosítása