Reggeli áhítat - Kicska László Miklós

04_reggeli_a_hitat_3.png

Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre

Textus:Mt 5, 41

Kedves Testvérek!

Tudjuk azt, hogy nagyon rosszak és veszélyesek voltak a zsidó utak, ezért született meg az a törvény, hogy egy mérföldön keresztül kötelesek kísérni  a zsidók az úton levő embert. Nemcsak a testvért, a barátot, hanem akár az utált római katonát is, akik persze kapva kaptak ezen a törvényen és cipeltették a 40 kg-os hátizsákjukat.

Ez volt a kötelező egy mérföld. Jézus ezt kiterjesztve mond valami nagyon megbotránkoztatót: ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Az első törvényes, ezt a törvény írta elő. A második pedig evangéliumi parancs, Jézus parancsa.

Milyen jó lenne, hogyha a törvénytől eljutnánk az evangéliumi parancsig, hogy ne csak azt tegyük meg, ami kötelező, hanem azt a bizonyos másodikat is. De jó lenne, ha ezt a törvényt a Szentlélek a szívünk hústáblájára írná ezen az áhítaton, hogy ne csak a kötelező útra menjünk el, hanem kettőre.

Nézzük csak, van kötelező mérföld: reggel nyolctól délutánig itt vagyunk az Egyetemen, amiért jegyet adnak vagy megfizetnek. És van második mérföld, amiért már nem fizetnek és nem adnak jegyet, az később van.

Gondoljuk meg, mi lenne párkapcsolatokban, ha a férfi nemcsak azt tenné meg párjáért, ami kötelező, hanem elindulna a második mérföldön és kezdene örömet szerezni a párjának. Az első mérföld az természetes. A második az csoda.

Az első magától értetődő, a másodikban történnek a csodák, a meglepetések, ott válik az életünk sóvá és kovásszá, azaz új emberré.

Nagy forgalmi zavarban vannak olyan emberek, akik az első mérföldet is úgy teszik meg, mintha a második lenne. Legyenek az emberek hálásak nekik, hogy ők megteszik azt, ami kötelező.

Aztán vannak olyan hálásak is, akik nem hajlandóak az első mérföldet megtenni, hanem mindig csak a másodikat, így alapvető kötelezettségeik elmaradnak. Nagy forgalmi zavar van itt az első és második mérföld között. Nem megy nekünk ez a második mérföld.

Egyrészt azért nem, mert elfáradtunk, mire a második mérföld következne, kevés az időnk is. Aztán olyan is van, hogy az első mérföld végén némelyek úgy elrontják a dolgot, hogy már semmi hitelük nem lesz a második mérföld hiteles megtételére. Mi mindenen múlik az, hogy milyen lesz a második mérföld…

Jézus az első mérföldre való indulás legelején mondja, hogy van második mérföld is. Nem azt mondta, hogy mikor elérkeztél az első mérföld végére, akkor készülj a másodikra, azt mondja: Ha valaki téged egy mérföld útra kényszerít, akkor menj el vele kettőre.

Az elsőn csillanjon meg valami rajtad a második emberének szabadságából. Tehát azt az elsőt, azt a kötelezőt is másképpen tedd.

Ne görcsösen, hanem szabadságban, Isten szabadít fel bennünket arra, hogy az elsőt is, a másodikat is ugyanazzal a szívvel, ugyanazzal a lendülettel, ugyanazzal a nyitottsággal tegyük meg, tehát ne az első végén kezdjük el összeszedni magunkat, mert - nem lehet megtenni az első mérföldet sem a második emberének a készsége nélkül.

Út közben kell átértékelődnie valaminek, útközben kell eljutnom önmagamtól egy másik emberig. Ne a saját órámat nézve gondolkozzam, hanem emberben gondolkozzam.

Az ember önmagától eljut a másik emberig. Megszabadulni attól, hogy nekem mi a fontos, és eljutni odáig, hogy a másiknak mi a fontos. Megszabadulni attól a kényszertől, hogy én mindig, természetemnél fogva boldog szeretnék lenni, s eljutni odáig, hogy boldogítani akarom a másikat.

A második mérföldhöz nemcsak engedelmes ember, hanem engedelmes szív is szükséges, mert új szív nélkül nem mehetünk a második mérföldre. Új szívvel szabadok leszünk arra, hogy a második mérföldet megtegyük.

Ott, az első mérföld végén, amikor egy zsidó ember egy általa utált római katonának a 40 kg-os katonai holmiját kellett vigye, vajon hogy dobta le ezt a felszerelést a mérföld végén? El tudjuk képzelni? Biztos úgy vágta le, hogy csak úgy porzott, utálatot érzett.

Az első mérföld végén vagy leteszi valaki azt a batyut, vagy levágja a porba, vagy pedig vinni kezdi tovább, szó nélkül. Érezzük azt, hogy ha valaki szó nélkül, csendesen tudja tovább vinni, akkor válik kimondhatatlanul hitelessé az élete. Nem nehéz elképzelni ezt.

Az első mérföld végén a második kezdetén, amikor nem vágta le a batyut az ember, hanem szolgál tovább.

Isten adja meg hát nekünk, hogy legyünk ne csak az első, hanem a második hiteles emberei, és így végezze el, hogy mindenben az ő kedvében járjunk.

Ámen

 

 

Címkék: reggeli ahitat