Találkoztam Istennel!

Hogyan találkoztam Istennel? Ez egy szerintem érdekes történet. Mert az én szüleim nem vallásosak, vagyis nem kifejezetten hívők. Ha apukámat nézem akkor kifejezetten ateista, de semmiképp sem református családból érkeztem. Nagymamám az, aki visszatért a reformátussághoz. Ő az, aki azt mondta a szüleimnek, hogy mi lenne ha a testvéreimet reformátusnak keresztelnének és így is lett.

Jártam rendszeresen a vasárnapi alkalmakra. Ünnepekkor verseket szavaltam, amiket együtt tanultam édesapámmal. Az általános iskolában volt református hittan, de mivel egyidőben volt a szabadidővel és a focizással, ezért én inkább a focizást választottam.

Majd átkerültem a kistékába. Ott vettem elő a református énekeskönyvet, amit nagymamámtól kaptam és minden évben használom, mert büszke vagyok rá, hogy azóta is magamnál hordom. Igaz, hogy már kopott és szakadt, de mindig ezt viszem legációba.

És hogy én hogyan találkoztam igazából Istennel, az nem az általános iskolában történt, hanem a refiben, amikor felvettek, mondták, hogy kötelező a konfirmáció és akkor csatlakoztam a nagytemplomi konfirmációs csoporthoz. Engem nagyon megérintett mindaz miről tanultunk és nagyon megfogott ahogy a lelkész beszélt ezekről és valahogy csatlakozott a véleményem az ő véleményükhöz.

Megértettem, hogy tényleg szeret Isten és van helyem a keresztyének között. Ezután volt egy gyülekezeti tábor, ahol azt éreztem, hogy Isten megérintett. Nyár végén bekerültem a kórházba és ott voltam betegen. Gondolkoztam életen és halálon. Hogy mit jelent nekem az hogy élek és arra jöttem rá, hogy az eddigi életem, ami volt azt csak Istennek köszönhetem.

Nagyon féltem a kórházi ágyon és akkor megfogadtam, hogy bármi is történik velem én Istennek szentelem az életem. Ezután jelentkeztem a vallás fakultációra, hogy abból érettségizzek. Majd jelentkeztem a teológiára. Eredetileg földrajzzal, történelemmel és irodalommal akartam foglalkozni, de végül csak a teológiára adtam be a jelentkezésemet.

Szerintem a teológián ismertem meg igazán Istent. Ez egy hosszú folyamat volt részemről, de azt tudom mondani, hogy az eddigi 4 évem alatt a teológián annyi mindent tanultam és kaptam, nagyon sokat fejlődtem, és talán a legutóbbi nyáron vettem azt észre, hogy Isten tényleg csodákra képes.

Életeket tud megváltoztatni, mert láttam, hogy a gyülekezetem ifjúságát gyökerestől megváltoztatta. Maga a szolgálat mutatja meg számomra, hogy Istennek milyen csodái vannak és mikre képes.

Molnárfi Mátyás Tamás
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Új Közlöny tördelőszerkesztő munkatárs