Találkoztam Istennel!

Bármikor is lép be az életedbe Isten, és te mellette döntesz, áldottnak mondhatod magad. Teológusként rengeteg élettörténetet, bizonyságtételt hallhattam már, és nekem ezeknek köszönhetően lett világossá, hogy mennyire nem magától értetődő dolog az, hogy hívő családban nevelkedj fel.

Ha erre gondolok, akkor azt mondhatom, eddigi életutam Istennel meglehetősen egyenes, hiszen szüleim és nagyszüleim hitben neveltek az öcsémmel együtt.

Már óvodásként hittanra járhattam, majd 12 évig jártam a kisvárdai Református Általános Iskola és Gimnázium falai közé, amely lelki otthonommá is válhatott, elindíthatott azon az úton, ahol jelenleg tartok. Ezeknek az éveknek, tanáraimnak és lelkipásztoraimnak köszönhető az, hogy a lelkészi hivatás felé orientálódtam.

Mondhatnám azt is, hogy belenőhettem az egyházba úgy, hogy közben a világot is nyitott szemmel néztem. Természetes volt számomra az Istennel való kapcsolat, éheztem arra, hogy minél többet tanulhassak a Bibliáról, hitünkről és az egyházunkról.

Viszonylag korán, felső tagozatos koromban kezdett el érlelődni bennem a döntés, hogy lelkipásztor szeretnék lenni. Éreztem, hogy jó ebben a közegben lenni, szeretném én is úgy szolgálni az Istent, ahogyan azt környezetemben láttam a lelkészektől.

Felnéztem rájuk, mivel ők azok az emberek, akik minden generációval találkozhatnak, megszólíthatnak, ott vannak az élet nagy fordulópontjainál, és valami titokzatos isteni csodának tartottam azt, ahogyan az Isten Igéjéről prédikálnak.

Amikor a családomnak először meséltem a terveimről örömmel fogadták, anyukám különösen is meghatódott és azt mondta: „Isten ezért tartott meg téged születésedkor abban az életveszélyes állapotban, mert terve volt veled.”

Gimnáziumi éveim alatt tudatosan készültem a teológiára, a családom, tanáraim és lelkipásztoraim pedig mindvégig mellettem álltak, majd a felvételi idején is nyilvánvaló volt a környezetem számára kizárólagos döntésem.

Azóta folyamatosan megerősít az Isten, hogy ez az én utam, a helyemen vagyok. Persze mindig vannak nehezebb időszakok. Van, hogy sokszor érthetetlennek tűnik egy-egy helyzet, és nehéz az Istenre való hagyatkozás, de később mindig megértem, hogy én javamat szolgálta az, hogy a dolgok nem az én elvárásom szerint alakultak.

Dicső Melinda
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanulmányi Bizottság Elnöke