Hogyan találkoztam Istennel?

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban soha nem voltam úgy, hogy na, IGEN én erre pontosan tudom a választ, hogy ekkor és ekkor, ebben és ebben az órában, itt és itt találkoztam Istennel.  

De abban biztos vagyok, hogy Ő előbb találkozott velem, minthogy én azt észrevettem volna. Ott volt Ő már akkor is, amikor én még sehol sem voltam :). És abban is teljesen biztos vagyok, hogy én nem kereshetném Őt, ha Ő már nem talált volna meg engem előbb.

Találkoztam vele, amikor megkereszteltek, akkor, amikor gyermekkoromban megkaptam az első képes Bibliámat, találkoztam vele akkor, amikor anyát arra kértem, hogy abból nekem felolvasson, találkoztam vele akkor, amikor először elvitt magával istentiszteletre, találkoztam vele akkor, amikor konfirmáció alkalmával egy újabb szintre emelkedett a kapcsolatunk. 

Találkoztam vele akkor, amikor a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumba felvételt nyertem, aztán mindvégig velem volt abban az elhatározásban, amely által most itt vagyok, itt volt velem az első napokban, amikor olyan nehéznek tűnt minden.

Találkoztam vele az első legációm alkalmával és a találkozások sorának itt még nincs vége és ígérete szerint ennek folytatása is következik. Úgy gondolom, hogy nem is az a fontos, hogy hányszor ismétlődnek meg ezek a találkozások, hanem mindezekben az a legfontosabb, hogy észrevegyük és elfogadjuk, hogy igen most Isten azért jött, hogy velem találkozzon, hogy én befogadjam őt, hogy a találkozás után valami megváltozzon a kapcsolatunkban.

Találkozunk Istennel nap, mint nap, kérjünk tőle időt. Időt arra, hogy keressük, hogy értsük, hogy kövessük Őt. Őt, aki ott van a káoszban, a rendben, és ott van egy találkozásban akkor, amikor nekünk arra van a legnagyobb szükségünk.

Van, amikor ez : „ A szemnek láthatatlan/ De száz meg száz alakban/ Érzékelhető/ Az eltűnő időben is/ Ott van Ő.”

Dull Zsanett Dalma
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató