Hogyan találkoztam Istennel?

Amióta elindult a blogon ez a sorozat, azóta motoszkál bennem a kérdés: Valóban, hogyan is találkoztam Istennel?

Kisgyermekként nem kérdőjeleztem meg, hogy van-e Isten, de nem is foglalkoztam vele. Nem emlékszem, hogy a szüleim beszéltek volna nekem róla. Azt azonban tudtam, hogy mi az órás, a szomszéd néni meg az óra nélküli templomhoz tartozik. :D Biztos vannak, akik kitalálták már, a református templom büszkélkedik toronyórával Hajdúnánáson.

Eleinte egyébként nem mertem bemenni a templomba, nagyon féltem az épülettől, ez később természetesen megváltozott. Református általános iskolába írattak a szüleim, ebből kifolyólag rendszeresen voltak hittanóráim, havonta egyszer és a nagy ünnepeken ott voltam az istentiszteleten.

Nagyon szerettem a hittanórákat, érdekesek voltak a történetek, jó volt énekelni és mindenféle kreatív feladatot megoldani. Színesebb, sokfélébb volt a hittanóra, mint a többi. Emellett kötekedni is nagyon szerettem, például, hogy miért nincs szó dinoszauruszokról a Bibliában.

A találkoztam Istennel kifejezés helyett szívesebben mondom azt, hogy Isten bemutatkozott nekem. A bemutatkozás inkább kifejezi, hogy mi is történt kettőnk között. Először egy ismeretlen arc volt a tömegből, akiről nem is vettem tudomást. Aztán olyan lett, mint a mesebeli Mátyás király – gyerekként képtelenség megmondani, hogy kitalált alak-e vagy élt is valamikor…

Aztán, amikor már egyértelművé vált, hogy alapvetően reál beállítottságú vagyok, Isten sokkal határozottabban odalépett hozzám. Kavargó gondolataim közé bekiabálta: „Vagyok!”. Mindehhez a józan ész útját használta fel, levezetés(félé/e)im alapján hirtelen kristálytisztának és teljesen logikusnak tűnt a gondolat, hogy Ő van. Mindez a konfirmációm körül történt. Akiről addig nem tudtam, hogy mennyire valóságos, arról elhittem, hogy az, mert ez tűnt a leglogikusabbnak.

A történet pedig a gimnáziumi évek alatt folytatódott és ma is tart. Isten bemutatkozott úgy is, mint aki a személyes Istenem akar lenni, de ez már nem a találkozáshoz, hanem a közös vándorláshoz tartozik.

Csorvássy Zsófia Fruzsina
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató