Találkoztam Istennel!

Találkoztam Istennel… vagy… Ő találkozott velem? Nem is tudom már pontosan, csak a lényeg maradt meg bennem: kaptam egy menedéket.

Gyermekkoromban sokat betegeskedtem, megküzdöttem kisebb és nagyobb ellenfelekkel. Mindezalatt egy olyan kis kárpátaljai településen éltem, ahol a templom jelentette a kulturális és a nemzetiségi bázist. Nem csoda hát, hogy egy idő után a templomban kötöttem ki. Szükségem volt egy helyre, ahová nem kellett magammal vinnem a betegségek terheit és keserűségét. Szükségem volt egy helyre, ahol gyermek lehettem.

A csoda az, hogy a gyermekkorból kilépve a templomban maradtam. Az ott eltöltött idő alatt megéreztem valamit a hely és a gyülekezet szentségéből, ami vonzott. Úgy voltam vele, hogy ha már egy ideig menedéket kaptam ott, akkor adok egy esélyt a folytatásnak. Isten ekkor dönthetett úgy, hogy él a felkínált lehetőséggel: elhívott egy öt napos táborba (de ez még nem volt elég), s ott elhívott egy életen át végezhető szolgálatra.

Eltelt 8 év és már segédlelkészként szolgálok. Sok minden megváltozott, legfőképpen én magam. Egy valami azonban változatlan maradt: Isten, a Menedékem. Az elhívásomtól eltelt időtől kezdve a menedékemben élek napos időben, esőben, viharban, hóban és fagyban. Milyen érzés? Olyan, mint gyermekkoromban volt, csak még annál is minden nappal sokkal különlegesebb! �

Hidi László
Segédlelkész