Kedves Testvérek!

Ha az első közös pontot keresnénk a kápolnában ma megjelentek között, akkor talán elmondhatnánk, hogy az első dolog amiben mind megegyezünk, az az, hogy mi mindnyájan különbözőek vagyunk.

Különböző emberek, egymástól különböző gondolatokkal, melyek itt kavarognak most is a négy fal között. Családi környezetünkből, neveltetésünkből, hozzuk magunkkal a sajátos felfogásainkat, nézeteinket, egyéni tapasztalatainkat.

Ez az ún. otthonról hozott szemüveg az, amely sokszor másként láttatja velünk ugyanazokat a dolgokat. S ahogy tellik az idő a fejünk fölött, úgy formálódik, cserélődik a lencse ezen a bizonyos szemüvegen.

Mert másként látja a világot szemüvegén keresztül egy férfi, és másként egy nő. Másként gondolkodik egy diák, és másként egy tanár.

Másként vélekedik az, aki sok tapasztalattal rendelkezik, és másként, aki kevesebbel. Másként szemléli az a világot, aki húsz éves, és másként az, aki már élete vége felé jár. Mind másak vagyunk, mind különbözünk.

Még sincs ez így rendjén. Hiszen mai Igénkben az apostol egységről beszél. Felmerülhet bennünk a kérdés: hogyan beszélhetünk egységről, egy talán minden eddiginél megosztottabb, eltérőbb világban?

Hogyan tekinthet egymásra két fél, két különböző társadalmi háttérből egyenlően? Hogyan foghatja egymás kezét a szegény és a gazdag? Hogyan láthatja egymást egyenlően migráns és hazafi? A válasz abban rejlik, amit már Pál apostol is felismert, amit a reformátor őseink is megláttak.

Mégpedig abban, hogy egynek lenni egyedül a Krisztusban lehet. Mert Krisztuson kívül nem beszélhetünk egységről. Vagyis igen, beszélhetünk, de az csupán e világból származó, ideig-óráig tartó egység. Azt az egységet, melyet a világ kínál megtépázhatja különböző korok, politikai hatalmak, érdekek sora.

De a Krisztusban való egység hatalmát nem a földi erők, hanem a halált legyőző Krisztus tartja hatalmában. Mit jelent egynek lenni Őbenne? Azt, hogy élek többé nem én, hanem Ő énbennem.

Ő a lencse a szemüvegemen. Rajta keresztül látok mindenkit, és mindenki más, aki a Krisztusban van, Rajta keresztül lát engem is ugyanolyannak. Így leszünk mi a sok különbözőségünkkel mind eggyé Őbenne.

Mi, akik a Krisztusba keresztelkedtünk meg, akik a Krisztust öltöttük magunkra, mindenféle hovatartozásunk, nemünk, életkorunk ellenére, egyek vagyunk a Krisztusban.

És ez az egység, ez az óriási, Krisztustól kapott ajándék, arra hív minket el, hogy minél több emberhez vigyük el a Krisztusban fellelt egység örömhírét.

Hogy minél több emberrel ismertessük meg ezt az ingyen kegyelmet, hogy tudniillik Krisztus lebontott minden falat, minden különbözőséget, minden társadalmi hátteret, és szabaddá tette az utat azok számára, akik Őt, igaz hittel keresik.

Sokfélék vagyunk hát, Krisztusban mégis egyek. Sokféle bélyeget látunk egymáson, mégis Isten üzenete ma arra hív és bátorít minket, hogy az egyedüli bélyeg, amit egymáson felfedezünk, a Bárány Krisztus vére legyen.

Azé, aki meghalt és feltámadt értünk, hogy a minket egymástól elválasztó falakat végleg lebontsa, és minket eggyé tegyen.

Adja Isten, hogy tudjunk ezen a mai napon is, és életünk minden napján úgy nézni szemüvegünkön át, hogy egymásban az embert, a Krisztus-embert láthassuk!

Ámen.