Találkoztam Istennel

Ha el kellene mondanom azt, hogy Isten először mikor szólított meg, akkor nem tudnék pontos választ adni rá. Arra viszont Igen, hogy hol hallottam meg Őt.

Sok mindenki átélte a református iskolák mélységeit és magasságait. Ezen az úton haladtam én is. A sok barátságon, szép pillanatokon kívül, itt sokkal fontosabbat kaptam, ami az egész életemet megváltoztatta. Így azt mondhatom, hogy a Péterfalvai Református Líceumban töltött évek alatt kerültem közelebb Istenhez.

Hiszem azt, hogy Isten készítette el számomra ezt az utat, mert előtte akár mit is csináltam úgy éreztem folyton csak kudarcot vallok. Aztán jött a tovább tanulási lehetőség általános iskolából és tanácstalan voltam. Nagy nehezen rábeszéltek, hogy próbáljam meg a Líceumot.

Engedtem az unszolásnak és elmentem felvételizni azzal a reménnyel, hogy nem fognak úgy sem felvenni. S Isten rácáfolt a hozzáállásomra, mert felvettek. Már akkor nagyon jól tudta, hogy mi a terve velem.

Az itt eltöltött évek alatt rengeteg bizonyságtételt hallottam és mindig elgondolkodtam azon, hogy mijük van meg ezeknek az embereknek, ami nekem nincs meg. Aztán egy igehirdetés alkalmával megtudtam: Nekem nincs élő hitem. De nagyon vágytam rá.

Isten sokat dolgozott rajtam ezek az évek alatt, amíg engem is megajándékozott a hittel és egy elhívással, amivel nem tudtam mit kezdeni, sőt ellenálltam.

Miért én? Teológia? Lelkész szak? Nem tudtál volna valaki mást találni, Uram? Ott van Katica, vagy Misi – ők sokkal alkalmasabbak, okosabbak, mint én vagyok! Sőt alig múltam 16 éves.

Aztán jött a válasz: Ne mond, hogy fiatal vagy, hanem menj ahova csak küldelek...

A válaszom: Jól van Istenem, de meglátod úgy sem fognak felvenni!

S Isten bebizonyított azt, hogy nem úgy van minden, ahogyan azt én elgondolom, hanem azt, hogy neki van terve az emberek élete felől és a kezében van minden, még az én életemre szóló terv is. Az én feladatom az, hogy kapaszkodjak belé és bízzam magam Őrá

Aztán rá kellett jönnöm, hogy Isten egész végig itt volt velem. Vezette az ő makacs leányát, aki hajlamos arra, hogy rossz döntéseket hozzon és nagyon nehéz számára, hogy valakire rábízza magát.

Nehezen tört át számomra ez a fal. Isten folyton meggyőzött, hogy ne menjek a saját fejem után, mert az én megoldásom nem mindig jó. Hálás vagyok, hogy még most is ezt teszi.

Hálát adok azért, hogy vezet most is, még ha kilátástalanná is válik a helyzet, bízhatok Benne, mert kezében van a jövőm és az egész életem.

Illés Nikolett
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató