Találkoztam Istennel

Egészen kicsi gyermek voltam még, de emlékszem, hogy dédnagymamám már tanította a Hiszekegyet és a Miatyánkot.

Szóval, ebben nőttem fel: templomba jártunk minden vasárnap, vallásórára minden szombaton, később ifibe, és nyolc évet jártam református gimnáziumba, ahol elmondhatom, hogy állandóan lelkészek között mozogtam.

Gyermekkorom óta lelkész szeretnék lenni, soha más hivatás nem vonzott ennyire. Először, csak ezért, hogy olyan legyek és azzal foglalkozzak, mint a lelkészek körülöttem… persze ez körvonalazódott később.

Nem villámszerű találkozás volt Istennel, hanem csendes, figyelmes kíséret, ami a teológiára elkísért. (Amit nem biztos, hogy tudtam akkor…)

Visszatekintve, nem mindig értettem mit miért csináltam. Kényelmes és jó volt, mert tartoztam valahová, de sokáig nem vettem észre, hogy ki is mozgatja a szálakat, a történéseket.

Találkozni Istennel nagyon nagy dolog, az még nagyobb, ha az ember fel is ismeri, hogy ez az volt… Van, amikor felismerem, és van, amikor halmozom a miérteket.

Viszont, a miért után is rájövök néha, hogy „ ó, hát persze, hogy Ő, ki más?! „

Szóval úgy gondolom, hogy az életem minden történése, valamilyen formában találkozás Istennel… :)

Vajas Petra
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató