Találkoztam Istennel! 

Kilenc éves lehettem, amikor a bátyám elhívott a jelenlegi gyülekezetünkbe. Akkor még nem nagyon tudtam mi is ez az egész pontosan, de mégis nagyon szerettem oda járni, közösségben lenni és megtapasztalni mások hihetetlen nagy nyugalmát és békességét.

Ugyanis én korántsem voltam ennyire békés és nyugodt teremtés, igen nagyon rossz kislány voltam. Szerettem bántani az osztálytársaimat, akár szóval akár tettel. Egy csöppet kövér is voltam a koromhoz képest, mondhatni túlsúlyos.

Hétről hétre jártam az Istentiszteletekre és gyerekalkalmakra, sosem azért menvén, mert mások akarják ezt, hanem mert úgy éreztem, vonz „valami”. Ekkor be is kerültem a dicsőítő csapatba, és azóta is nagyon szeretem dicsőíteni az Urat!

Hittem, hogy Isten létezik és, hogy jó az Úr, de néhány évbe beletelt mire ezt nem csak az eszemmel, hanem a szívemmel és mindenemmel felfogtam. Befogadtam Jézust! Átadtam Neki az életemet, letettem elé minden bűnömet és terhemet. Ekkor történt a csoda! Elöntött az Isten békessége, körül ölelt felfoghatatlan szerelmével és megváltozott minden.

Ezt a változást néhány akkori osztálytársam is észre vette. Rácsodálkoztak arra, hogy nem beszélek már egy ideje csúnyán, nem verekszem, nem bántok másokat és Isten segedelmével fogytam le közel 30-40 kg-ot. Megváltozott az életem, és ma sem hagy el egy pillanatra sem.

Bármi jó és rossz történik, tudom, hogy velem van az Úr és megáldja az Őt követőket. Érzem az Ő áldásait, érzem az Ő jelenlétét minden apróságban, és minden nagy dologban is. Hála telt szívvel gondolok vissza mindenre, amit Tőle kaptam és amit általa elérhettem, mert egyedül Istené a dicsőség!

Félegyházi-Szabó Anna
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató