Tisztán emlékszem, az első találkozásra, egy napsütéses novemberi ködös éjen, sétálgattam egy tisztáson, és pont egy fa mellett hirtelen nagy égzengés, földindulás közepette…

Nem történt semmi.

Igazából igyekszem, nem kromatikus aberrációval szemlélni a világot. Beszámolhatnék erről úgy is mintha Sándorral, a bazi nagy Ő-vel találkoztam volna, vagy valamiféle harmadik típusú találkozásról, hogy belém vágott a mennykő és lássatok csodát! Már is megvilágosodtam. 

De nem így történt. Nem tudom megmondani, hol és mikor. Egyszerűen mindig is itt volt/van, mióta világ a világ, s velem egyel több a világ.

Édesanyám nagyon félt, amikor velem terhes volt és már ott volt az idő, hogy a világra jöjjek.  Az előző terhesség nagyon megviselte.  A szomszéd néniékhez alkalmanként egy tiszteletes járt ki Istentiszteletet tartani. Anyukám is ott volt éppen, és valószínű látta rajta, hogy félt. Letérdelt elé és imádkozott értünk. Még meg sem születtem, de Isten már ott volt velünk.

Baráth Enikő
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Teológia-lelkész szakos hallgató