Szeretett Testvérek

Jelképes! Jelképek! Jelkép! Jel! Jelképesen Jeruzsálem ebben az igeszakaszban tönkre lett téve. Meg lett semmisítve, tisztátalanná lett téve. Ugyanakkor itt mindez csak jelképesen történik meg vele.

Viszont a prófétával NEM! „Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel.” Ezékielnek ténylegesen szenvednie kell, jelképesen át kell élnie azt, amit Izrael fog a jövőben.

A prófétának szenvednie kell, szenvednie kell azért, hogy megmutassa, még ha csak jelképesen is az Úr akaratát. Ezékiel pedig megteszi mindezt.

De mit üzenhet nekünk ez az igeszakasz? Ugyanezt. Néha szenvednem kell. Néha szenvednünk kell. Ebben a történetben pedig az az érdekes, hogy a próféta nem is a maga, hanem mások bűnéért teszi mindezt. Másokért szenved! Nem ismerős?

Bizony, néha úgy alakul az életünk, hogy nekünk is szenvednünk kell más bűnei miatt. Legyen ez egy gyülekezetben, kis közösségben, vagy éppen baráti társaságban.

Olykor nekünk kell értük imádkoznunk és mi tartozunk felelősséggel azokért, akik elfordultak Istentől, vagy éppen még nem fordultak oda hozzá.

Éreztétek már úgy magatokat, hogy csak történnek az események és látjátok, hogy baj lesz, de nem mertek szólni, vagy senki nem figyel oda rátok? Néha kívül tudunk maradni a történésekből.

Viszont vannak helyzetek, amikor nagyon is érintve vagyunk. Mit tudunk ilyenkor tenni? Imádságban Istenhez fordulunk és tanácsot kérni. És igen, néha az lesz a vége, hogy szenvedj!

Szenvedj és mutasd meg! Mutasd meg, hogy mások tévedéseinek áldozataként is ugyanaz maradsz és megbocsájtasz. Legyél erős, mert erre hívtalak el! Kaphatjuk meg néha Istentől.

Ugyanakkor van, egy lehetőségünk arra, hogy kicsit enyhítsük magunkon a terhet. Megkérhetjük Istent, hogy vegyen le bizonyos terheket a vállunkról.

Ahogy Ezékiel is kéri  később: „Jaj, Uram, Uram! Én nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig…” Erre az Úr válasza pedig ez: „Nézd, megengedem neked…” Ennyi!

Merjük elhinni, hogy a nehéz időkben is kérhetünk Istentől! Még ha Ő azt mondja, hogy így kell lennie, akkor is megvan a szabadságunk arra, hogy megkérdezzük: Uram, nem lehetne-e inkább úgy? És akkor két választ kaphatunk: Igen vagy nem.   

Mi, ha tetszik, ha nem, keresztyénként Isten papja és prófétái vagyunk. Ezt pedig sokszor nem az idegenek előtt nehéz felvállalni, hanem a saját (keresztyén vagy nem keresztyén) családunkban, baráti körünkben és környezetünkben.

És igen lesznek pillanatok, amikor a másik terhét kell hordoznunk. Amikor ránézünk a másikra és látjuk, tudjuk, hogy nem lesz ez így jó neki, aztán végül nekem sem.

De el kell szenvednünk! Mert, ha nem hallják meg az Isten szavát, akkor csak egyet tehetünk. Mi fordulunk az Istenhez, és értük megtesszük, amit tőlünk kér! Akkor is ha ez maga a szenvedés, vagy az elszenvedés!

Ebben a szeretetben való elhordozásban és elszenvedésben legyen velünk és segítsen meg az Isten!

Ámen