Teológus

2018.feb.24.
Írta: Teológus blog komment

Reggeli áhítat - Molnár Martina #2

18_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_2.jpg

Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet így szól az én Uram, az Úr.

Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Ez 34,15-16

Gondviselés. Gondoskodás. Féltő szeretet. Ezek voltak az első gondolatok, amelyek eszembe jutottak a mai, kijelölt ige kapcsán. Olyan féltő szeretetnek lehetünk tanúi, ami nagyon ritka, de biztosan nekünk is ismerős.

Én személy szerint legalábbis olyan vagyok, hogy ha valaki fontos számomra, elengedhetetlennek tartom, hogy én foglalkozzak vele, vagy ha egy feladatról van szó, akkor azt én magam szeretem megcsinálni, hogy úgy legyen elvégezve, ahogyan én látom jónak.

Vannak dolgok, amiket az ember nem szívesen bíz másra. Ezt szeretném először is kiemelni ebből az ígéretből! Az Úr így szól: „Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet…”

Mindent Ő csinál, még akkor is, ha valaki által teszi, mert akkor is ott van Szentlelke által. Ő keresi meg az elveszettet, Ő kötözi be a sérültet és folytathatnám még. Isten számára annyira fontosak vagyunk, annyira szeret minket, hogy nem bíz minket másra.

Ő olyan gondviselő, olyan féltőn szerető Isten, hogy személyesen Ő az, aki gondos visel rólunk! És szeretném itt felhívni a figyelmet arra, hogy úgy teszi mindezeket, ahogy KELL, és nem pedig úgy, ahogy lehet.

A 23. zsoltárban szépen össze is van foglalva ez: „Az Úr énnékem őriző pásztorom, / Azért semmiben meg nem fogyatkozom. /Gyönyörű szép mezőn engemet éltet/ és szép kies folyóvízre legeltet...”.

Ahogyan az Ószövetségben olvashatunk Isten pásztorolásáról, úgy az Újszövetségben is megjelenik ez a hasonlat. Jézus ezt mondja János evangéliumában: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11).

Jézus a jó pásztor, aki az elveszettet megkeresi, a gyengét erősíti, a sérültet bekötözi. És nem csak ezeket teszi meg értünk, az Ő nyájáért. Hanem az életét is odaadta értünk.

Annyira kiváló ez a kép! Annyira könnyen felfogható és átérezhető! És nekünk különösen is fontos lehet. Ezt pedig egy kis nyelvtani elemzéssel is szeretném alátámasztani, amellyel látható lesz a kapcsolódás.

A „pásztor” szónak a görög megfelelője a „poimén”. A poimén szóból származik a poimenika, azaz a pasztoráció, lelkigondozás. Úgy, ahogy az Úr gondoskodik rólunk, úgy kellene nekünk is gondoskodnunk majd a ránk bízottakról. Vetíthetjük ezt az igét magunkra is.

Mert ez lesz a mi feladatunk is! Hiszen a jó lelkész, a jó tanár odafigyel a saját kis nyájára, a rá bízott közösségre. Az elveszettet megkeresi, az eltévedtet visszatereli, a sérültet bekötözi, a gyengét erősíti, az erősre pedig vigyáz.

Azt hiszem, ezt nem is kell magyarázni, hiszen tényleg nagyon tisztán érthető ez a kép.

Kívánom, hogy a mai napot ezzel a megerősítéssel tudjuk megélni! Hiszen tudjuk azt, hogy aki ezt a felelősséget ránk bízta, annak a nyájához tartozunk mi is. És Ő ott lesz velünk mindvégig, hogy gondoskodjon rólunk, az Ő báránykáiról és segítsen a ránk bízott feladatok teljesítésében!

Ámen

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - László Dávid #4

17_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_2.jpg

1 Így szólt hozzám az Úr igéje:

2 Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?

3 A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek!

4 A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. 

5 Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak.

10 Így szól az én Uram, az Úr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.

Ezékiel 34, 1-5; 10

Biztosan sokan tapasztaltuk már azt, hogy Isten szava jó néhányszor megállásra kényszerít minket. Mert Ő szól, és a kijelentésének mi vagyunk a címzettjei. Így volt ez akkor is, amikor a próféta szólt kora uralkodóihoz és vezetőihez, és így van ma is, amikor az Úr hozzánk intézi szavait.

A próféta Izráel uralkodóihoz fordult, a királyt és a vezetőket szólította meg, hiszen a feladatuk az volt, hogy gondoskodjanak azokról, akik fölé helyeztettek, hogy azokat megvédjék, és szükségleteiket betöltsék.

De ők nem így cselekedtek. Nem csak kötelességük elhanyagolásában voltak vétkesek; hanem magas hivatalukat is áruba bocsátották saját személyes előnyükért.

A szánalmas védelem hiánya, valamint a korlátlan kapzsiság és szívtelenség azok részéről, akiknek meg kellett volna védelmezniük nyájat, azzal a következménnyel járt, hogy a juhok céltalanul vándoroltak mindenfelé.

Izráelnek ezek a pásztorai voltak a felelősek a nyáj szánalmas állapotért. Ilyen állapotban volt Izráel akkor is, amikor Jézus megjelent közöttük, hogy megkeresse Izráel házának elveszett juhait, úgy találta őket, mint pásztor nélküli nyájat és szánalomra indult irántuk. (Mk 6,34)

De kié valójában a nyáj? Ki a végső tulajdonos? – Az Úr. Ő az, aki közbe lép a juhok érdekében. Miért? Mert a juhok nyírása is a gazda jelenlétében történik (1Sám 25,2), mert a nyáj a gazdáé, nem a pásztoroké ezért a pásztorok sem vághatják le saját fogyasztásra a legszebb juhaikat.

Mert milyen is egy igazi pásztor? Egy igazi pásztor, kinek pásztori szíve van, meg nem szűnő éberséget és állandó törődést tanúsítana; önmagára és saját jólétére nem gondolva teljesítené a fárasztó feladatait, mindig készen arra, hogy feláldozza magát a juhaiért.

Vajon mit mond ma az Úr az ő pásztorainak? Hogy a gyengét erősítettétek? A beteget meggyógyítottátok? A sérültet bekötöztétek? Az eltévedtet vissza tereltétek? Az elveszetett megkerestétek? – vagy erőszakosan és kegyetlenül uralkodtok rajtuk?

Vesszük-e a fáradságot, hogy az itt felsoroltakat minden erőnkkel megpróbáljuk betölteni, vagy jogos a számonkérés felénk, hogy csak „magunkat legeltetjük”?  Isten egymás pásztoraivá tett bennünket. Ezért jó, ha nem csak tudjuk, hanem gyakoroljuk ezt a felelősség tejes szolgálatot.    

Mert az Úr számon kéri tőlünk az ő nyáját. Kívánom azt, hogy majd a Juhok Nagy Pásztora azt mondja nekünk: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután… (Mt 25,23). Ne pedig azt kelljen hallanunk, hogy „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők (Mt 7,23).

Ránk is érvényes Pál apostol intése: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett“(ApCsel 20:28)” Így legyen!

Ámen.

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - Simon Mátyás #2

13_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus_1.jpg

1 Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.

2 Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak.

3 Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod!

4 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét!

5 Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek. 

6 Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

Ezékiel 37,1–6

Szeretett Testvéreim!

„Felperzselt földek Minden állat elpusztul Végül nem marad semmi más csak Koponyák és csontvázak” ezek a sorok egy Tankcsapda dalból származnak.

Több mint 2500 évvel azután íródtak, hogy Jeruzsálem elesett, lakosait pedig Babilonba deportálták, de a júdaiak elkeseredettségét tökéletesen szemléltetik. Minden elpusztult, nem maradt semmi, szeretett családtagok, barátok, ismerősök holtestei mindenfelé, csak koponyák és csontvázak.

Csalódás, elkeseredettség, lemondás, kilátástalanság. Ezek az érzések határozták meg a mindennapokat, a reményt már távolról sem ismerték az elhurcoltak.

Ugyanakkor megjelentek azok a hangok, amelyek azt kiáltották, hogy „hol van Isten?”, lerombolták a salamoni templomot, azaz a nép Istene legyőzöttnek bizonyult, legalábbis emberi szemmel.

…És akkor, ott a lemondás kellős közepén megjelent egy próféta, az a próféta, aki által kijelentette Isten Jeruzsálem pusztulását, az a próféta, aki által kimondta Isten az ítéletet Júda fölött.

Mit mondhat még ez a próféta, mit vehet még el tőlünk, hiszen semmink sincs, mivel büntethet még minket az Isten? – Kérdezhették sokan. És erre ez a próféta elmondja a látomását. Mit lát ő?

Azt, amit a többiek, kiszáradt csontokat. Reménytelenséget, elhagyatottságot, félelmet, gyászt, bánatot, elfordulást Istentől: csak kiszáradt csontokat.

És mit lát az Isten? Ő ugyanazokat a kiszáradt csontokat látja, amikben nincs ott az Ő lelke. Ezen kár is lenne szépíteni.

Azonban a Szövetségnek, mely a nép és Isten között köttetett, nem csak egy oldala van, nem csak emberi oldala van, hanem van egy isteni is, egy isteni, amelyet a könnyektől és gyásztól megterhelt emberi szemek nem vettek észre.

Ezen az isteni oldalon, nem kiszáradt csontok, nem reménytelenség van, hanem ott bizony vannak inak, van hús és bőr, van remény, kegyelem, és ami a legfontosabb, van Lélek, Istennél van élet. Rajta kívül azonban nem vár más az emberre, mint amit Jeruzsálem megtapasztalt Isten nélkül: koponyák és csontvázak.

A próféciák lehetnek nyitottak és zártak. Zárt az a prófécia, amely beteljesült, nyitott pedig az, amelyik nem teljesült még be. A júdaiak visszatértek a fogságból, Jeruzsálem falait megerősítették, a templom újjáépült.

A látomás tehát úgy tűnik, hogy beteljesült. De ha beteljesült, akkor miért foglalkozunk mégis velük? Azért mert ezek az ítéletek, próféciák és látomások nekünk is szólnak!

Mert a kegyelmes Isten, ugyanaz az Isten, mint az ítélő. Aki megbüntette Júdát és Izráelt ugyanaz az Isten, mint aki, a Fiát adta értünk. Júda figyelmeztetése a mi figyelmeztetésünk is, Jeruzsálem ítélete a mi ítéletünk is, ahogyan Izráel újjáéledésének látomása, a mi látomásunk is.

Ha úgy élsz te Magyar Református Egyház, mint Júda, akkor te is elveszel! Ha úgy élsz te lelkipásztori közösség, mint Jeruzsálem népe, akkor fogságba kerülsz!

Ha úgy élsz te Hittudományi Egyetem, mint a jeruzsálemi templom, akkor le fogsz romboltatni! És ha ezeket a figyelmeztetéseket el tudtuk fogadni, és Áment tudtunk rá mondani, akkor és csak akkor jöhetnek az ígéretek. Mit ígér az Isten? Kiszáradtak a csontjaid, fordulj hozzám és én Lelket adok beléd!

Tudom, hogy mostanában sokakat megráztak azok a dolgok, amik az egyházunkban történnek. Hogy az ünnepi lepedő alól, kilóg a takargatott szennyes, és ez sokakat megvisel, köztük engem is.

De mindez csupán az emberi oldal. Ezek csupán a koponyák és csontvázak, a kiszáradt csontok. Istennél azonban ott vannak az inak, a hús és a bőr, nála ott van az életre keltő Lélek!

Bízzatok és higgyetek, hogy ez a Lélek jönni fog, ahogyan az Úristen megígérte, és fújni fog a négy égtáj felől, hiszen az az Isten, aki Ábrahámnak a kövekből is képes fiakat támasztani, hogyan ne lenne képes a mi Református Egyházunk száraz csontjaiból? Legyen Így! Ámen.

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - Illés Nikolett #2

07_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

9 Ezért tehát attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással,

10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében.

11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.

Kolossé 1, 9–11

Kedves Testvérek!                               

A Kolosséiakhoz írott levél első fejezete a legismertebb Bibliai igerészek közé tartozik, amiről már nem egyszer hallottunk.

Azért, mert ebben a részben található egy himnusz, ami Jézus Krisztus dicsőségéről szól, hogy Ő hogyan szabadította meg az embereket a sötétség hatalmából, akiben van a mi megváltásunk.

Elmondja  számunkra az ige, hogy Ő a láthatatlan Isten képe, a minden teremtését megelőző elsőszülött, aki a teremtés középpontjában áll: „minden általa és reá nézve teremetett.” Ő a Feltámadott Krisztus az elsőszülött a halottak közül.

A Teljesség, mely a megváltás által, az embert és az egész teremtett világot a dicsőségbe emeli. De Ezen a mai áhítaton, mégsem erről fogok beszélni. Nagyon fontos szakasz ez, de ma más üzenetet kaptunk: Növekedjünk a Krisztusban!

Ennek a növekedésnek három lépése van:

1. Az első lépés az, hogy ismerjük meg Isten akaratát. Ha beletekintünk Isten titkába, megismerjük az Ő Fiát, akkor az életünk már nem ugyanolyan lesz, mint azelőtt volt.

Pál élete tanúskodik erről, amikor a Damaszkuszi úton megismerte Jézust. Ez után az ismeret után Pál, már nem tudott visszafelé tekinteni, hanem arra, ami előtte van.

Ezt így fogalmazza meg Filippi 3, 14-ben: „… ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Pál most egy egész gyülekezetet akar ebbe az irányba terelni. Meg akarja velük ismertetni Jézus Krisztust. Lelkipásztorként, hitoktatóként nekünk is ez lesz a feladatunk.

2. Lelki bölcsességről és ismeretről van szó. Ha ez az ismeret meg van, akkor bepillanthatunk Istennek a titkába, amely az egész világot áthatja, és amire a Krisztus himnusz is utal, hogy Jézus Krisztus békéltetett meg Istennel mindenkit, földön és mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

Erre az ismeretre, csak a Lélek vezethet el minket. Sőt ez az ismeret még ennél többet jelent. Magát a szeretetet. Isten megmutatta mennyire szereti a világot.

S ebben a szeretetben egyek lehetünk vele és embertársainkkal. S aki ebben az ismeretben, szeretetben eggyé lesz az Istennel, az nem marad passzív, hanem az élete gyümölcsöket terem.

3. A harmadik lépés az ismeret és a gyümölcstermés után, a megerősödés. A keresztyén élet nem gondmentes. A Terheket, keresztyének is hordozzák, s ehhez szükség van az állhatatosságra és a megerősödésre.

Pál is azt mondja, hogy sok háborúskodáson át kell nekünk az Isten országába bejutni. De tudjuk azt, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz majd rajtunk.

Az élet megpróbáltatásokkal van tele, de soha nem azt látjuk, hogy Isten nincs jelen ezekben is, mert az erőt egyedül tőle kapjuk a kitartásra.

Adja a mindenható Isten, hogy növekedni tudjunk benne, hogy tudjuk megismerni azt, hogy mi az Ő akarata. S kérjük őt, hogy a mi életünk is meg tudja teremni a szeretet gyümölcsét.  

Valamint kérjük azt, hogy erősítsen meg minket a szenvedések közepette, tudva azt, hogy jelentéktelenné törpül az eljövendő dicsőséghez képest. Ámen.

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - Bohus Csaba #2

03_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! 

2 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.

3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.

4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.

Galata 6,1–4

„Testvéreim!” Szólítja meg Pál a galatákat. „Kedves testvéreim!” – hangzik el minden reggel a megszólítás erről a helyről. Testvérnek szólítjuk egymást, ami azt jelenti, hogy szeretjük a másikat, és egy keresztyén „nagy családba”, közösségébe tartozunk.

De ki ne ismerné azt a kifejezést, hogy családi problémák? Gondolom mindannyian találkoztunk már vele. Egy családban is vannak tévedések, rossz döntések, viták, botlások.

És amikor elbotlik az egyik, akkor egy szerető családban van, aki „felsegítse” őt, megértéssel, jó szóval. Valami hasonlóról beszél Pál is, amikor azt mondja, hogy igazítsátok helyre azt az embert, akit tetten értek valami bűnben.

Van olyan Bibliafordítás, amely úgy fogalmaz, hogy azt az embert igazítsátok helyre, akit „botláson értek”.

A botláson érés, a bűn tetten érése, nem csak azt jelenti, hogy megállapítom azt a tényt, hogy rosszat tettél és nem feleltél meg az úgynevezett „keresztyén erkölcsi normának”, hanem azt is jelentheti, hogy a te kapcsolatod, az én kapcsolatom Istennel meggyengült, megromlott, nincs a helyén.

Talán ezért mondja Pál, hogy az ilyen embert szelíd lélekkel igazítsátok helyre. Hogy ne a bírálás, az ítélkezés legyen számunkra az elsődleges szempont, hanem a dolgok mögé való látás, mégpedig hogy az én testvéremnek segítségre van szüksége.

Ennek viszont megvan a maga veszélye. Mégpedig az, hogy másik ember helyreigazításában, botlásában való felsegítésében, én magamat hibátlannak tartom a másiknál, önvizsgálatról pedig teljesen megfeledkezem.

És valljuk be, legyünk őszinték magunkhoz, hogy ebbe a kísértésbe mindannyian beleestünk már. Viszont fontos nem elfelejtenünk, hogy mi is válhatunk helyreigazításra szoruló, elbotló emberekké.

A magunk jobbnak tartása a másiknál nem csak úgy kerülhető el, hogy úgymond „vigyázok” magamra, hanem még inkább úgy, hogy részt vállalunk a másik ember terheinek hordozásában, ezzel pedig betöltjük Krisztus törvényét.

Nem elég a másik ember vétkét meglátni, kijavítani, hanem segítenem kell a terhét elhordozni. Nem nehéz ugyanis beleesni abba a hibába, hogy többre tartom magamat a másiknál. Lehet, hogy úgy vélem, úgy gondolom, hogy vagyok valami, de valójában semmi vagyok.

Semmi vagyok, ha nincs bennem szeretet, ha nem Krisztus törvénye szerint élek. Mert lehetnek a cselekedeteim olyanok, hogy szétosztom egész vagyonomat és testem tűzhalálra szánom, de ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

Önvizsgálatra tehát szükségünk van, nem csak olyan tekintetben, hogy én, személy szerint helyesen cselekedtem-e, hanem tetteimben azt is vizsgáljam meg, segítek-e a másik ember terheinek az elhordozásában.

Vizsgáljuk meg, hogy ezáltal betöltjük, betöltöm-e „Krisztus törvényét”, a szeretet parancsát: Egymás terhét hordozzátok, egymás terhét hordozzuk, így éljünk testvéri, keresztyén „nagy családi közösségben”.

Ámen

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - Hájas István #3

02talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk,

4 mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.

5 Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.

6 Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét.

Kolossé 1,3-6

A mai igerészünk fő gondolata a hálaadás. Bár Pál apostol, a levél szerzője, tudomásunk szerint soha nem járt Kolosséban, mégis figyelemmel kíséri a gyülekezet lelki életét, sok mindent tud róluk.

Pál hálát ad Istennek, a kolossébeliek hitéért és szeretetéért, amely a reménységükből táplálkozik. 3 szó amit elég jól ismerünk. Hit, remény, szeretet – és márt ott is van a gondolatunkban a folytatás – és e 3 közül pedig legnagyobb a szeretet.

És hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Miért pont ez a három erény jön elénk újra és újra, pedig mások is példaértékűek, mint pl. az alázat, önfeláldozás, tisztesség stb.

Nagyon tanulságos, ha megfigyeljük, hogy a vizsgált három fogalom egyfajta iránnyal, irányultsággal is rendelkezik. A hit a lélek felfelé tekintése Istenre, a szeretet kifelé tekint másokra és a remény előre tekint a jövőre.

Először Pál a kolosséi keresztyének hitéért ad hálát. De nem általánosságban beszél a hitről, hanem az üdvözítő hitről, a Krisztus Jézusba vetett hitről szól.

A Jézus nevének a megszokottól eltérő sorrendje is hordozhat üzenetet: a messiási név van elől, ez külön emlékezteti a hívőket a hitük alapjára, a megváltásra. Egyedül ez a hit az, amely összeköti őket Istennel, „a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjával”.

Ezután Pál hálás Istennek a kolossébeliek szeretetéért is, amelyet a hitükkel egy mondatban említ. Valóban, ez a kettő szorosan összetartozik, annyira, hogy a Gal 5,6-ban Pál úgy beszél a hitről, min ami a „szeretet által munkálkodik”.

A „valamennyi szent iránt” jelző mutatja, hogy a bennük élő szeretet az, amely összekapcsolja őket más keresztyénekkel, testvéri közösséget alkotva.

De összekapcsolja úgy is, mint a tanítványság közös ismertetőjele. Ahogy Jézus mondta az apostoloknak a lábmosás történetében: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35).

Végül pedig a hálaadásával kapcsolatban Pál a reménységről beszél. Itt nem annyira a gyülekezet reménységéről van szó, hanem magáról a reménység tárgyáról, a mennyben elkészített örök életről. Ez az a jövő, melyhez képest a földi hívő élet minden áldása csak ízelítő.

A Róm 8,23-24-ben így ír erről Pál: „De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól”.

Erről a reménységről az evangéliumból már értesültek a kolossébeliek, ha nem is az apostolon keresztül. De az éppen börtönben lévő Pálnak mekkora öröm lehetett, hogy az egész (akkor ismert) világon hirdetett evangélium munkálkodik az ő életükben is.

Valaha magként hullt a szívükbe, és most gyümölcsöt terem és növekedik. Ezek a dolgok indították Pált hálára, ami nem a gyülekezet érdeme, hanem egyértelműen a gyülekezetben munkálkodó Lélek gyümölcsei.

Ez a gondolat bennünket is felszabadíthat arra, hogy nekünk se kell görcsösen erőltetni a gyümölcstermést, sokkal inkább teret engedni életünkben az evangéliumnak.

A Mindenható Isten segítsen el bennünket is oda, hogy Szentlelkének munkája töltse meg a mi életünket és imádságainkat hálaadással.

Ámen. 

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - Rezes Melinda

29_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

8 Amikor pedig még nem ismertétek Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek valójában nem azok.

9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok?

10 Aggódva figyeltek a napokra, a hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre.

11 Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.

Galata 4,8-11

Kedves Testvéreim;

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de a mai napra rendelt igeszakasz is számomra tükröt állított és amit abban láttam/látok, sajnos nem tetszik, de ez nem az ige hibája.

Azt mondja az Ige: „…miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket.” Vagyis: Nem mi fáradozunk Isten megismeréséért, nem mi fáradozunk a hitért, hanem azt Isten adja, azt mi csak kaphatjuk.

Kálvin ezt így fogalmazta meg: „elhívásunk eredete Isten ingyenes kiválasztása, ami életre predesztinál minket, mielőtt még megszületnénk. Ettől függ az elhívásunk, a hitünk, az egész üdvösségünk.”

Az első kérdés, ami ilyenkor eszünkbe jut: megérdemeljük mi ezt? De ez most nem igazi kérdés, mivel tudjuk a választ, NEM! Nem érdem szerint történnek Istennél a dolgok, sőt gondoljunk csak bele, mi lenne ha cselekedeteink után, érdemeink szerint értékelne bennünket Isten.

Mi, akik itt vagyunk „ismertek vagyunk Isten előtt”. Tisztában vagyunk ennek a jelentésévél? Természetesen rávágjuk a választ, igen, hiszen teológusok, vallástanárok, pedagógusok leszünk, erről tanulunk.

Ha tisztában vagyunk a jelentésével, akkor nézzünk tükörbe, valóban így, ennek a tudatában éljük napjainkat? Istentől mi hitet kaptunk, Isten kiválasztott bennünket.

Azok közé sorolhatjuk magunkat, akik Isten előtt kedvesek. Hogyan felelünk erre? Valóban hálaadó szívvel, ahogy annak rendje-módja lenne? Vagy inkább erről sokszor, többnyire hétköznapokon elfeledkezünk és majd csak vasárnap jut újra eszünkbe.

Ahogy a galatáknak írja Pál: „hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok?”

Itt arról van szó, hogy a pogányokból lettek keresztyének is körülmetélkedtek és felvették, illetve betartották a zsidó hagyományokat.

Valójában a galaták nem visszatértek korábbi szokásaikhoz, hanem elkezdtek olyan ceremóniákat gyakorolni, amit eddig korábban nem. „Ami pusztán annyit jelent, hogy visszaesni a bűnös babonaságba, mintha soha nem jutott volna el hozzájuk Isten igazsága.”

Kedves Testvéreim! Nekünk vannak visszaeséseink? Mi is szoktunk úgy viselkedni, mintha soha nem jutott volna el hozzánk Isten igazsága?

Mi is ítélkezünk, mi is törvényeskedünk, hasonlítgatunk, aggodalmaskodunk, bizonytalankodunk, elégedetlenek vagyunk, vagy netalántán kételkedünk és kérdéseinkre a válaszokat, nem az Igében keressük? Ha magamból indulok ki, úgy gondolom, hogy a válasz: sajnos IGEN!

„Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.”-mondja Pál. Akkor Krisztus is hiába fáradozott értünk? Adja Isten, hogy merjünk belenézni, nap mint nap az ige tükrébe, és vizsgáljuk meg cselekedeteinket, lelkületünket, szokásainkat.

Mert hiszem, hogy Krisztus nem hiába áldozatott fel, és a mi fáradozásaink sem hiábavalóak, hiszen Isten ismer bennünket. Sőt Ő jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat, ezért szükséges nap, mint nap az Igére figyelni, nem pedig más, esetleg éppen ma divatos pogány szokások felé fordulni.

Kívánom, hogy így legyen!

Ámen

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

Reggeli áhítat - Pásztor Vivien Fanni

27_talalkoztam_istennel_teologus_blog_ifjusagi_reggeli_ahitat_sarga_teolgus_iges_kepek_hajas_istvan_teologus.jpg

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem  görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”

Galata 3, 26-28

Kedves Testvérek!

Ha az első közös pontot keresnénk a kápolnában ma megjelentek között, akkor talán elmondhatnánk, hogy az első dolog amiben mind megegyezünk, az az, hogy mi mindnyájan különbözőek vagyunk.

Különböző emberek, egymástól különböző gondolatokkal, melyek itt kavarognak most is a négy fal között. Családi környezetünkből, neveltetésünkből, hozzuk magunkkal a sajátos felfogásainkat, nézeteinket, egyéni tapasztalatainkat.

Ez az ún. otthonról hozott szemüveg az, amely sokszor másként láttatja velünk ugyanazokat a dolgokat. S ahogy tellik az idő a fejünk fölött, úgy formálódik, cserélődik a lencse ezen a bizonyos szemüvegen.

Mert másként látja a világot szemüvegén keresztül egy férfi, és másként egy nő. Másként gondolkodik egy diák, és másként egy tanár.

Másként vélekedik az, aki sok tapasztalattal rendelkezik, és másként, aki kevesebbel. Másként szemléli az a világot, aki húsz éves, és másként az, aki már élete vége felé jár. Mind másak vagyunk, mind különbözünk.

Még sincs ez így rendjén. Hiszen mai Igénkben az apostol egységről beszél. Felmerülhet bennünk a kérdés: hogyan beszélhetünk egységről, egy talán minden eddiginél megosztottabb, eltérőbb világban?

Hogyan tekinthet egymásra két fél, két különböző társadalmi háttérből egyenlően? Hogyan foghatja egymás kezét a szegény és a gazdag? Hogyan láthatja egymást egyenlően migráns és hazafi? A válasz abban rejlik, amit már Pál apostol is felismert, amit a reformátor őseink is megláttak.

Mégpedig abban, hogy egynek lenni egyedül a Krisztusban lehet. Mert Krisztuson kívül nem beszélhetünk egységről. Vagyis igen, beszélhetünk, de az csupán e világból származó, ideig-óráig tartó egység. Azt az egységet, melyet a világ kínál megtépázhatja különböző korok, politikai hatalmak, érdekek sora.

De a Krisztusban való egység hatalmát nem a földi erők, hanem a halált legyőző Krisztus tartja hatalmában. Mit jelent egynek lenni Őbenne? Azt, hogy élek többé nem én, hanem Ő énbennem.

Ő a lencse a szemüvegemen. Rajta keresztül látok mindenkit, és mindenki más, aki a Krisztusban van, Rajta keresztül lát engem is ugyanolyannak. Így leszünk mi a sok különbözőségünkkel mind eggyé Őbenne.

Mi, akik a Krisztusba keresztelkedtünk meg, akik a Krisztust öltöttük magunkra, mindenféle hovatartozásunk, nemünk, életkorunk ellenére, egyek vagyunk a Krisztusban.

És ez az egység, ez az óriási, Krisztustól kapott ajándék, arra hív minket el, hogy minél több emberhez vigyük el a Krisztusban fellelt egység örömhírét.

Hogy minél több emberrel ismertessük meg ezt az ingyen kegyelmet, hogy tudniillik Krisztus lebontott minden falat, minden különbözőséget, minden társadalmi hátteret, és szabaddá tette az utat azok számára, akik Őt, igaz hittel keresik.

Sokfélék vagyunk hát, Krisztusban mégis egyek. Sokféle bélyeget látunk egymáson, mégis Isten üzenete ma arra hív és bátorít minket, hogy az egyedüli bélyeg, amit egymáson felfedezünk, a Bárány Krisztus vére legyen.

Azé, aki meghalt és feltámadt értünk, hogy a minket egymástól elválasztó falakat végleg lebontsa, és minket eggyé tegyen.

Adja Isten, hogy tudjunk ezen a mai napon is, és életünk minden napján úgy nézni szemüvegünkön át, hogy egymásban az embert, a Krisztus-embert láthassuk!

Ámen.

Ha elindított benned valamit a reggeli áhítat és úgy gondolod ez mások épülésére is szolgálhat, kérlek oszd meg barátaiddal vagy az ifisek között. A Megosztás gomb fent a lájk gomb mellett található!

Köszönöm, hogy visszajársz a teológus blogra! :)

süti beállítások módosítása