Hogyan találkoztam Istennel?

Isten nevét legeslegelőször (vagyis amire én emlékszem) a nagymamámtól hallottam, együtt imádkoztunk Hozzá esténként. Aztán, ahogy telt múlt az idő, a találkozásokból ismerkedés lett, és egyre több mindenre voltam kíváncsi.

Az első nagy választ egy szilveszteri istentiszteleten kaptam. Volt olyan is azonban, hogy nem kérdeztem semmit, csak úgy egyszerűen találkoztam Istennel az utcán. Sütött a nap, és szólt a szegedi városháza harangjátéka, és Isten ott volt.

De ott volt Isten az unokahúgaim születésében is, mély és izgalmas baráti beszélgetésekben, az ifis éneklésben, nagy családi összejöveteleken, és a kirándulásokon, nomeg a csendesnapokon.

Meg abban is ott volt Ő, amikor azt mondta a kérdéseim, fájdalmam, sértettségem és félelmem közepette 2011 nyarán, hogy keressem először az Ő országát és igazságát, és a többit majd ő megadja.

És ott volt velem a koli szobában Debrecenben, amikor azt éreztem, hogy senki, de senki nincs ott. És ott volt a vizsgákon is sokszor, meg a Petivel való találkozásban, meg, ott van Ő a házasságunkban, és ott volt tavaly a nagyapáim elvesztésében.

Vannak Istennel rövid, pillanatnyi találkozásaim, de vannak nagyon mélyek is. Legutóbb két hete volt egy ilyen, mélyebb találkozás.

Tele voltam kérdésekkel, a szemem meg könnyel. Úgy éreztem, szeretnék újra kisgyerek lenni, aki bekuporodik az anyukája ölébe, és akkor majd minden megoldódik. És akkor megint találkoztunk. Odakuporodtam Isten elé, és Ő átölelt. Szorosan.

Gyatyel Horváth Eszter
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Lelkész szakos hallgató

Találkoztam Istennel!

Mindenkinek mást jelent, mindenki másképp vélekedik róla. Számomra a hit mindig is sokat jelentett. Talán azért, mert nagymamámmal olyan közel állunk egymáshoz.

Kisgyermekkorom óta, mindig minden lefekvés előtt imádságok sorát vettük végig, amit akkor kötelező jellegűnek tartottam, mert nem értettem még a miértjét.

Miért is van erre szükség, ki az aki meghallgatja az imáinkat? Ez a kérdés az évek múlásával, egyre inkább elhalványult, és már nagymamám noszogatása nélkül is Istenhez fordultam.

Ő volt az, akihez szóltam a sötét éjszakákon elalvás előtt ha féltem. Ő volt az, aki ha szomorú voltam, kértem, hogy segítsen, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Ő az, akihez fohászkodok a vizsgákon, hogy segítsen szerencsés tételt húzni.

Ebben szerencsére nem vagyok egyedül, mert továbbra is, minden fontosabb momentum előtt, nagymamám hívását várom, amiben azt mondja: „imádkozok érted!".

Ezeket a szavakat hallva, egy megmagyarázhatatlan nyugodtság tölt el. Tudom, hogy számos dolog rajtam áll, életem hogyan is alakítom, viszont jó tudni azt, hogy van egy felsőbb erő, van Valaki, aki végigvezeti utamat, mert így ha egyedül is vagyok, sosem érzem magam magányosnak.

Szalma Evelin
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató

Találkoztam Istennel!

Milyen Istennel találkozni? Leírhatatlan, felemelő boldogság.

Isten mindig jelen volt az életemben. Ismertem Őt, mióta az eszemet tudom. Úgy éreztem ennél a kapcsolatnál több nincs és nem is kell. De kell!

Sok lelkileg mélypont volt az életemben, sokszor nem találtam magam. És nem voltam boldog. Isten ezt az életet is meg tudta változtatni.

Sokszor figyelmeztetett, de nem hallgattam rá. Úgy éreztem nem kell folyton átadni az életem neki. Valami mégsem volt rendben. Gimnáziumi éveim alatt nehéz volt egy teljesen világi környezetben megtartani a hitem.

Én sem vagyok tökéletes, így nagyon sokszor elbuktam. Hol közel, hol távol voltam Istentől. Tudtam, hogy valami nem jó.

Visszagondolva azt látom, nem hagytam, hogy Isten döntsön helyettem. Nehéz volt elfogadni azt, hogy az életemet ajándékba kaptam, hogy én az Övé vagyok.

Akkor értettem meg, hogy nem volt elég az addigi kapcsolatom Vele. Több kell! Így változtatott meg Isten, így döntötte el, hogy a saját elképzelésem a további életemről nem igazán jó és nem az, amit Ő akar.

A további életemmel kapcsolatban sok intést kaptam, amiket nem akartam meglátni és nem akartam elfogadni. Úgy gondoltam én jobban tudom mi kell nekem.

Harcoltam, ehhez vezetést is adott Isten: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál.” 1Tim. 6:12

Ez az ige többször került elém, sok idő kellett mire megértettem és elfogadtam mit akar tőlem Isten. Hosszú volt ez az idő. Pont elég ahhoz, hogy felboruljon minden körülöttem.

A sziklaszilárd elképzelésem a továbbtanulásról megkérdőjeleződött. Ami pedig a legfájóbb volt, tönkre ment a négy éves kapcsolatom.

Ez volt az a pont, amikor megálltam és kértem, hogy fogadjon vissza kegyelmébe. Megtette és hálás vagyok Neki.

Így döntötte el és így hívott el a teológiára. Így adta vissza a páromat. Így engedte, hogy találkozzak Vele és megmutatta, hogy nem érdemes Nélküle élni. Így találkoztam és találkozok minden nap Istennel.

Kiss Eszter vagyok és találkoztam Istennel.
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató

Találkoztam Istennel

Ha el kellene mondanom azt, hogy Isten először mikor szólított meg, akkor nem tudnék pontos választ adni rá. Arra viszont Igen, hogy hol hallottam meg Őt.

Sok mindenki átélte a református iskolák mélységeit és magasságait. Ezen az úton haladtam én is. A sok barátságon, szép pillanatokon kívül, itt sokkal fontosabbat kaptam, ami az egész életemet megváltoztatta. Így azt mondhatom, hogy a Péterfalvai Református Líceumban töltött évek alatt kerültem közelebb Istenhez.

Hiszem azt, hogy Isten készítette el számomra ezt az utat, mert előtte akár mit is csináltam úgy éreztem folyton csak kudarcot vallok. Aztán jött a tovább tanulási lehetőség általános iskolából és tanácstalan voltam. Nagy nehezen rábeszéltek, hogy próbáljam meg a Líceumot.

Engedtem az unszolásnak és elmentem felvételizni azzal a reménnyel, hogy nem fognak úgy sem felvenni. S Isten rácáfolt a hozzáállásomra, mert felvettek. Már akkor nagyon jól tudta, hogy mi a terve velem.

Az itt eltöltött évek alatt rengeteg bizonyságtételt hallottam és mindig elgondolkodtam azon, hogy mijük van meg ezeknek az embereknek, ami nekem nincs meg. Aztán egy igehirdetés alkalmával megtudtam: Nekem nincs élő hitem. De nagyon vágytam rá.

Isten sokat dolgozott rajtam ezek az évek alatt, amíg engem is megajándékozott a hittel és egy elhívással, amivel nem tudtam mit kezdeni, sőt ellenálltam.

Miért én? Teológia? Lelkész szak? Nem tudtál volna valaki mást találni, Uram? Ott van Katica, vagy Misi – ők sokkal alkalmasabbak, okosabbak, mint én vagyok! Sőt alig múltam 16 éves.

Aztán jött a válasz: Ne mond, hogy fiatal vagy, hanem menj ahova csak küldelek...

A válaszom: Jól van Istenem, de meglátod úgy sem fognak felvenni!

S Isten bebizonyított azt, hogy nem úgy van minden, ahogyan azt én elgondolom, hanem azt, hogy neki van terve az emberek élete felől és a kezében van minden, még az én életemre szóló terv is. Az én feladatom az, hogy kapaszkodjak belé és bízzam magam Őrá

Aztán rá kellett jönnöm, hogy Isten egész végig itt volt velem. Vezette az ő makacs leányát, aki hajlamos arra, hogy rossz döntéseket hozzon és nagyon nehéz számára, hogy valakire rábízza magát.

Nehezen tört át számomra ez a fal. Isten folyton meggyőzött, hogy ne menjek a saját fejem után, mert az én megoldásom nem mindig jó. Hálás vagyok, hogy még most is ezt teszi.

Hálát adok azért, hogy vezet most is, még ha kilátástalanná is válik a helyzet, bízhatok Benne, mert kezében van a jövőm és az egész életem.

Illés Nikolett
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató

Hogyan találkoztam Istennel?

Inkább azt mondanám, hogy folyamatosan, napról-napra, újra és újra találkozom Vele, és minden találkozásban kicsit jobban megismerem. Isten jelen volt az életemben, már kisgyerekként is, hiszen szüleim templomba vittek, vallásórákra is jártam, Istent pedig mindig a "legjobb szülőnek" tartottam.

Aztán jött a konfirmációs felkészítő... és az a két év közelebb vitt Istenhez, mint hittem.

Addig természetesnek tűnt, hogy van Isten, hogy szeret, hogy segít, hogy gondoskodik, de amikor a megváltás témájáról kezdtünk el beszélgetni kátéórán akkor tudatosult bennem, hogy milyen csodálatos az az Isten, aki így tud szeretni, és én ezt a szerető Atyát ismerni akartam, nem elégedtem meg annyival, hogy csupán tudtam a létezéséről.

Elkezdtem olvasni a Bibliát, és a következő napi igeszakasz az Ézsaiás 43 volt... igazából nekem csak az első vers maradt meg, de az nagyon meghatározó volt számomra.

Isten tudja, hogy félek? Tudja a nevem? Megváltott és még szeret is?  

Kiváltságosnak és fontosnak éreztem magam... hálás voltam... engedelmeskedni akartam Neki. És ekkor döntöttem el, hogy lelkész leszek.... és most itt vagyok.

Nem volt egyszerű az idáig vezető út, voltak akadályok, mélységek, nehézségek, és biztos vagyok benne, hogy ezután sem lesz zökkenőmentes az utam, de tudom,és tapasztalom,  hogy ahová Isten vezet, ott Ő meg is tart.

Ha göröngyös az út előttem, akkor megfelelő cipőt is ad ahhoz, hogy biztonságosan járhassak rajta.

Ha meglankadok, az Ő ereje soha el nem fogy, ha szomorú vagyok megvigasztal, ha megbotlok és még el is esek, Ő felemel, leporol, és visszahelyez az útra.  :)  

Kiss Ingrid Csenge
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató

Találkoztam Istennel!

Hogy hogyan találkoztam Istennel? Kiskoromtól kezdve hitben neveltek. Általános iskolában hittan órákra jártam, lekonfirmáltam. Akkor még nem éreztem a kötelezettségemnek a súlyát.

Középiskolaként a REFIT választottam. Egy igazi vallási iskola. Sok bizonyságtételt meséltek nekem a tanáraim. Nyaranta nővéremhez mentem Biblia táborokba segíteni. Itt már tapasztaltam az Isteni gondviselést.

Jó volt elcsendesedni a gyerekekkel együtt. De igazából egy ifjúsági táborban éreztem csak Isten közelségét.

Gondoskodott rólunk és senkinek semmi baja nem esett fent a hegyekben. Hihetetlen mennyire közel volt hozzám.

És itt az egyetemen még jobban érzem azt, hogy velem van és 100%-ban rábízhatom az életem. Hiszen Ő gondoskodik rólam és egyengeti utamat.

Fekete Teodóra
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató

Találkoztam Istennel!

Az én találkozásom Istennel eléggé különleges a számomra. Bár nem vallásos családban nőttem fel, Isten mégis egészen korán rám talált, és az életem részese lett.

Egészen kis óvodás voltam, amikor felkeltette az érdeklődésemet a hittan, és az ott hallott dolgok. Nagy érdeklődéssel figyeltem a foglalkozásokon, és emlékszem rá, hogy egyszer anyukám elé állva azt mondtam neki, hogy én szeretném, ha megkeresztelnének.  

Majd általános iskolába kerülve kicsit távolabbinak éreztem a hittant, és a kapcsolatom is lazult Istennel.

De, amikor konfirmandusként minden vasárnap részt kellett vennem az istentiszteleteken, akkor egyre közelebb kerültem Istenhez, és minden vasárnap valami új dologgal gazdagodtam, és valami olyat kaptam az Ő igéjéből, amelyet sehol máshol nem tudtam megkapni, és senki más se tudott megadni.

Aztán egy igehirdetésben nem csak, hogy erőt és reménységet kaptam,  de akkor éreztem az Ő elhívását is a lelkészi szolgálatra. Máig tisztán emlékszem arra a textusra, amely azon a vasárnapon szólt.

Aztán egyre jobban kezdtem felfedezni, és megérteni Isten végtelen nagy szeretetét, amellyel minden egyes napon felém fordult.

Az életemben voltak olyan napok, órák, és percek is, amikor nem értettem, hogy valami miért éppen úgy történik, de mindig tudtam, hogy Isten velem van, és bármi lesz is, Ő támaszom lesz, és mellettem fog állni.

Hálás vagyok neki, hogy az Ő szolgálatában állhatok, és hogy minden nagy ünnepen a legációk során is elmondhatom, hogy milyen csodálatos az a szeretet, amellyel Ő lehajolt hozzánk bűnös emberekhez.  

Zeleni Margit Piroska
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
teológia-lelkész szakos hallgató

Hogy hogyan találkoztam Istennel?

Isten amióta csak az eszemet tudom az életem része. Édesapám lelkipásztor volt, így én egy miskolci imaház szolgálati lakásában nőttem fel.

Közvetlen közelből, mondhatni a színfalak mögül szemlélhettem rengeteg missziót, bemerítést, esküvőt és istentiszteletet.

Az évek során, ahogy nőttem, és egyre többet értettem meg a körülöttem folyó dolgokból, egyre közelebb kerültem Istenhez is.

Miben érzem a jelenlétét az életemben?

A mindennapokon kívül számomra a vizsgaidőszak alatt nyilvánul meg leginkább a jelenléte az életemben.

A közvetlenül a vizsgákat megelőző napokban, mint mindenki, én is különösen ideges, fáradt és kétségbeesett vagyok, ráadásul ilyenkor a családom sincs a közelben, hogy támogasson.

Ezek az időszakok jelentik nekem a legnagyobb kihívást. Ilyenkor csak Rá számíthatok, Rá viszont mindig.

Eddig minden alkalommal megsegített, sokszor olyan konkrét és váratlan formában, amit elképzelni se tudtam volna.

Kardos Levente
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Tanító szakos hallgató

Találkoztam Istennel!

Lehet, sőt valószínű, hogy egy mindenki által ismert és kedvelt tanárunknak az írását szívesebben olvasnátok, de kérlek Titeket, érjétek be ezzel az egyszerű ámbár örök életet meghatározó találkozással.

2013 nyara volt, mikor a keresztények ifjúsági táborokba járnak, és úgy volt hogy én is ott leszek. Egy hosszú ideje mindentől és mindenkitől elfordulós időszak vége és egy merőben új élet jött el magával az Istennel való találkozással.

Egy vasárnap reggel csak a lelkészemre és legjobb barátaimra csaptam rá az ajtót, azzal az utolsó mondattal, hogy velem többé nem találkoznak. És miért is  közlöm veletek (bocsi ha hosszan)a teljes sztorit? Mert így a kontextusával, keretével együtt teljes a kép.

Nagyon halkan valami lelkiismeret féle szólalt meg bennem ezután,  amit próbáltam elnyomni de annyiban győzött hogy elővettem a nevemmel címzett borítékot mely az elmúlt heti prédikációt tartalmazta.

És akkor fényével körülvett a Lélek világossága a világ világossága és a János 8 olvasásának aktusa találkozássá vált az azt ihlető, nekem a szöveget üzenetté formáló Istennel.

Nem volt ez más mint könnyek között rebegett ima, egy ősrégi kapcsolat felelevenítése, és a közösség megélése az Egyetlennel, aki ott és akkor nem vágta rám az ajtót.

Még aznap éjszaka vonatra pattantam és a hajnali augusztus a felkelő Nap sugaraival és a lágy szél ingatta kövér kalászok mind azt hirdették: „az új nappal új élet kezdődik”.

Egy különös kapcsolat az igén keresztül, vagy által vagy az igében tök mindegy, találkozáshoz vezetett.

Azzal találkoztam, akivel nap mint nap találkozhatunk, mert ígérete szerint velünk van.

Kis Kendi Dávid
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Választási Bizottság Elnöke

Találkoztam Istennel!

Amióta az eszemet tudom velem van az Úr. Keresztény családban nőttem fel, mindig is egyházi iskolába jártam. Persze gyermekként még nem tudtam úgy tekinteni erre a fizikailag megfoghatatlan egészre, mint manapság.

A Dóczy gimnáziumban eltöltött első éveimmel változott meg a szemléletem, amikor már nem csak hittem Isten létezését és imádkoztam hozzá, hanem a mindennapokban is felfedeztem munkásságát. Ezt pedig az ottani vallástanároknak köszönhetem.

Nagyon sokat fejlődhetett a személyiségem Isten által, és mai napig igyekszem neki tetsző módon élni. És, hogy miben érzem a jelenlétét? Legtöbbször apró dolgokban, emberek cselekedeteiben, kedvességében.

Vannak ugyan gondterhelt, bizonytalan és kérdésekkel teli pontok a mindennapokban, de ezek idővel értelmet nyernek/megoldódnak, ha le tudom tenni az Úr elé.

Úgy gondolom Vele leélni az életet: kulcs a boldogsághoz.

Tóth Lilla
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Diakóniai Bizottság Elnöke